HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 18. ÉVFOLYAM (1972)

1972 / 1. sz. - KÖNYVEK - A SCI-FI KÖRÉBŐL - HANKISS ELEMÉR: John Cohen: Human Robots in Myth and Science - MIKLÓS PÁL: Jean Gattegno: La science-fiction

utópisztikus jelleg mellett megjelent és egyre erősebbé vált az úgynevezett „apo­kaliptikus regények" háború-ellenessége is, és megindult a pozitív kicsengésű utópiák rehabilitálása is. Elsősorban a szocialista államok íróműhelyeiből kerültek ki ilyen munkák, de ide tartozik a neves pszicholó­gus. B. F. Skinner világszerte nagy feltű­nést keltett s nagy botrányt felkavart könyve is, a Második Walden (1948), amelyet legutóbb éppen Noam Chomsky támadott meg egy gyilkosan ironikus cikk­ben. Skinner Utópiájában a vezető elit pszichológiai módszerekkel eléri azt, hogy mindenki önkéntesen és örömmel teszi azt, amit a közösség érdekében tennie kell, s így tökéletes boldogságban s rendben funkcionál az államgépezet. Más jelleggel pszichologikus Huxley második nagy utópi­ája, a Sziget (1962), amelyben, mint isme­retes, tudattágító drogokkal, sorsot irá­nyító hipnózissal, szerelmi jógával s ezek­hez hasonló módszerekkel szabadítják föl az emberekben az elfojtott libidót, küszö­bölik ki az agresszivitást, s teremtik meg így a szabad és boldog emberek közösségét. Hogy milyen messzire kerültünk itt Wells részben technicista, részben szociális és már-már forradalmi utópiáitól, arra a szerző is utal,­­ bár őt inkább a hasonló­ságok érdeklik, mint a különbözőségek, minthogy könyvét elsősorban annak bizo­nyítására írta meg, hogy Wells hatása az csaknem valamennyi XX. századi utópiá­ban s anti-utópiában kimutatható. HANKISS ELEMÉR John Cohen: Human Robots in Myth and Science. London, Allen and Unwin, 1966. 156. Az ember kísérletező szellemének, a kép­zelőerő és a tudományos gondolkodás, a fantasztikumba való elkalandozás és a praktikus haszonelvűség egységének frap­páns példájaként, jelképeként elemzi a szerző azokat a próbálkozásokat, amelyek célja vagy eredménye valamilyen emberi robotgép megalkotása volt. Számba veszi az ember megálmodta, kifundálta s időn­ként meg is építette robotokat Haephaisz­tosz aranyból kovácsolt serény szolgáló­leányaitól a modern háztartások robot­gépeiig, a prágai Gólemtől korunk ördögi hadiszörnyeiig, Albertus Magnus beszélő gépétől (melyet tanítványa, Aquinói Tamás az ördög művének kiáltott ki és a máglyára vettetett) a most kikísérletezés alatt álló elektronikus műgégékig, Pierre Jacquet-Droz orgonázó lány-automatájától a mo­dern elektronikus zenegenerátorokig, Vau­canson mozgó-guruló székétől (amelyet a szövőnők munkájának megkönnyítése érde­kében szerkesztett s amelyért a francia selyemgyárosok meg akarták gyilkoltatni) az automatizált gyárakig, Raimundus Lullus, Pascal, Leibniz, Stanhope, Jevons számoló illetve logikai gépeitől, Charles Babbage 1829-ben elkészült masináján át (melynek elsőként már memória-egysége is volt) a modern komputer-óriásokig, és így tovább. E seregszemle után, s már közben is, filozófiai, gondolkodás-elméleti és elsősor­ban ismeretelméleti kérdéseket is érint, beletenyerelve annak az évszázados vitá­nak a darázsfészkébe is, hogy vajon való­ban gondolkodnak-e a gépek, van-e, le­het-e „tudatuk", fejére nőhetnek-e előbb vagy utóbb megteremtőjüknek vagy sem. S mindebből két melankolikus, de azért nem teljesen pesszimista konklúzióval lábol ki. 1. A robotok egyelőre még messze van­nak attól, hogy emberré váljanak, mert három alapvetően emberi dologra még kép­telenek, s egyelőre még nem is tudjuk, hogy valaha képesek lesznek-e rá. Mégpedig: Nem tudnak nevetni, nem tudnak elpi­rulni, s nem tudnak öngyilkosságot elkö­vetni . 2. Az embert egyelőre nem fenyegeti munkanélküliség, mert „az ember még nagyon hosszú ideig a legkönnyebb, a leg­olcsóbb, a legkönnyebben karbantartható és a legsokoldalúbb számológép, és előállí­tásához még csak szakképzett munkaerőre sincs szükség. 3. Végezetül Leopardit idézi, aki mun­kát végző robotok és számítógépek mellett „morális automaták" készítését javasolta a tudós világnak, például egy olyan „mes­terséges gőz­ember" megtervezését, amely nemes erkölcsi tetteket hajtana végre; nincs kizárva ugyanis — írta —, hogy a gőz eredményesnek bizonyulna ott, ahol minden eddigi emberi hajtóerő és indíték kudarcot vallott. H. E. Jean Gattegno: La science-fiction. Presses Universitaires de France, «Que-sais-je?» No 1426. Paris, 1971. 125. A sorozat hagyományaihoz híven, gaz­daságosan tömör információs anyagot és velős értelmezést rendszerező összefogla­lást nyújt a könyvecskében Gattegno, a vincennes-i Centre Universitaire Expéri­mental tanára. Felfogása szerint a science fiction voltaképp a természettudomány meglététől számítható, tehát szülőatyja!

Next