HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 20. ÉVFOLYAM (1974)

1974 / 1. sz. - ÉVFORDULÓ - KÖPECZI BÉLA: Esztétikai érték és etikai érték: Petőfi Sándor élete és életműve

harcoknak az emlékei, de a romantikus irodalom történeti és nemzeti ideoló­giája is,­­ meg van győződve arról, hogy csak a nemzeti függetlenség és egység biztosíthatja a haladást a magyar társadalomban. A nemzet ügye szorosan össze van kötve az ő felfogása szerint az emberiség szolgálatával. Az Egy gon­dolat bánt engemet c. költeményében a világszabadság hirdetőjeként lép fel a népek testvériségének jegyében: Ha majd minden rabszolga-nép lármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság !" 1848/49-ben azonban mint költő és mint katona az ország függetlensé­géért harcol, s elítéli az osztrák, orosz, szerb és román támadást a felkelő magyarok ellen, és teszi ezt nemcsak nemzeti szempontból, hanem az egyete­mes szabadság érdekében is. Amikor 1849 júliusában megállapítja, hogy „Európa csendes", a magyarokat a világszabadság utolsó harcosaiként mutatja be, s ezzel az internacionalista meggyőződéssel hal meg a csatatéren. Petőfi politikai gondolkodásának lényeges eszméit emeltük ki, mivel ezek tekinthetők mind műve, mind élete irányító elveinek. Egyesek úgy vélik, hogy Petőfi költészete és különösen politikai költé­szete többé-kevésbé túlhaladott, inkább retorika és propaganda, nincs belső, esztétikai értéke. Lukács György, amikor Petőfi, Majakovszkij és Éluard köl­tészetének példáját vagy Goya és Daumier karikatúráit idézi, hangsúlyozza, hogy azok a művek, amelyeknek sikerül egyedi és ugyanakkor tipikus módon ábrázolni a történelem egy különös pillanatát, esztétikai értéket képviselnek, még akkor is, ha az esemény már elvesztette időszerűségét. Tegyük hozzá, hogy nemcsak egy bizonyos történelmi valóság tükrözéséről van szó, hanem a vele szembeni emberi magatartás kifejezéséről is. Egyébként azok, akik megeléged­nek a leegyszerűsítő ítéletekkel, gyakran elfelejtik, hogy Petőfi műve nagyon összetett politikai szempontból is. Heinrich Heine, aki Petőfinek csak néhány költeményét ismerte, Burnshöz és Béranger-hoz hasonítja őt, és dicséri egy­szerű és romlatlan természetét, amely szembenáll egy beteg világgal, de meg­jegyzi: „dagegen scheint mir sein Geist nicht eben sehr tief und ihm jener Hamletzug zu fehlen, zu seinem und seiner Natur Glück".10 Már felhívtuk a figyelmet azokra a feszültségekre, amelyek Petőfi életé­ben és művében megnyilvánulnak, akinek vannak kétségbeesett és lelkes pillanatai, amelyek az emberi mélységeket és magasságokat tárják fel. Elég egyetlen példát idéznünk. Az apostol c. elbeszélő költemény, amelyben Petőfi a forradalmár áldozata hasznosságának kérdését veti fel, magas művészi fokon tükrözi műve értelmi és érzelmi gazdagságát, amely a romantika és a realizmus különös szintézisét mutatja. Költészetének értékét kiemeli a szavak és tettek közötti teljes összhang, vagyis az „emberi sorsnak" egy bizonyos felfogása és megvalósítása. A hős halála, aki önmagáért hal meg, de a többiekért is, megtisztító hatást gyakorol . G. LUKÁCS: Die Eigenart des Aesthetischen, 802 — 835. (Die Katharsis als all­gemeine Kategorie der Aesthetik.) 10 Vö.: Gedichte von Alexander Petőfi. Aus dem Ungarischen übertragen von K. M. KEHTBENY, Frankfurt am Main, 1849.

Next