HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 27. ÉVFOLYAM (1981)
1981 / 4. sz. - KÖNYVEK - KÁLMÁN C. GYÖRGY: Talbot J. Taylor: Linguistic Theory and Structural Stylistics (Language and Communication Library 2.)
város. Az ősi kollégium falai közül nagyon sok magyar író indult el. A Nyugat 1908-ban már híres költője, lapja képviseletében, már a lapalapítás évében fellépett verseivel Debrecenben. Ezt a matinét akkor a Csokonai Kör szervezte, élén Kardos Alberttel, Kardos László édesapjával. A Nyugat debreceni kapcsolata a század első évtizedének utolsó esztendei után majd csak a húszas évek végén újul fel. Ezt a kapcsolatot tárgyalja Kardos egyik igen adatgazdag tanulmánya. Az egykori debreceni reálgimnázium diákja, a finom hangú, halk szavú költő, az 1911-ben indult Debreceni Nagy Újságnak egyik első munkatársa volt. Tóth Árpád a debreceni hírlapíró című irodalomtörténeti esszéjében Kardos az újságíróként induló költőnek a városhoz fűződő kapcsolatait elemzi nagyon sok ismeretlen hely-, irodalom-, és sajtótörténeti érdekességgel. Tóth Árpádnál két évvel idősebb reálgimnáziumi diáktársa volt Nagy Zoltán, akiről a kötet következő tanulmánya, Nagy Zoltán költészete szól. Nagy Zoltán körül az elfeledettség réme kering, s a professzor, az egykori diáktárs, ezt a rémet szeretné tanulmányával messze elűzni. Édesapjának állít emléket a Kardos Albert születésének centenáriumára írt értekezésében. A kiváló gimnáziumi tanár szerencsétlen sorsát vetette papírra. Kardos Albert nyolcvanhárom éves korában egy ausztriai megsemmisítő táborban halt meg 1945. január 9-én. Bár kiszabadítása érdekében a református püspök, egyetemi tanárok, maga Szabó Lőrinc is interveniált, megmenteni sem őt, sem feleségét, unokáját, számtalan rokonát nem tudták, a fasizmus áldozata lett. Móricz Zsigmond a református kollégium gimnazista kisdiákja, majd előbb a teológiai, később a jogi fakultás hallgatója volt. Számtalan művében jelenik meg a kollégium, a debreceni cívisvilág. A férfikorába érő írót egyik legmaradandóbb szerelmi-baráti élménye is a városhoz köti. Ady Lajos debreceni tankerületi főigazgató öccsénél ismerkedett meg a polgármester özvegy leányával, Magoss Olgával Móricz Zsigmond. Kardos Pál ennek a furcsa kapcsolatnak számtalan levéldokumentumát megtalálta, s ezek részleteit közli tanulmánya kíséretében. A már említett Ady Társaság történetét foglalja össze a kötet egyik következő tanulmányában. A társaság jelentőségét, bár a szubjektív megítélésre is meglenne a mentsége, minthogy maga is tagja volt, elfogultságtól mentesen tárgyalja. A második világháború után az első irodalmi folyóiratot, a Magyarokat ez a társaság indította el. Ebből a kifejezetten debreceni válogatásból csak egyetlen esszé témája válik ki, az Arckép Nagy Lajosról Kardos Pál először kísérelte meg ennek a nagy életműnek értékelését. A posztumusz tanulmánykötet végére a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, Fülöp László írta az utószót, amelyben e tanulmányok, irodalomtörténeti esszék íróját, életét, munkásságát, annak értékeit elemzi, s néhány helyen utal arra, hogy a kardosi életmű egyes darabjait a további kutatás már módosította. Kilián István Talbot J. Taylor: Linguistic Theory and Structural Stylistics (Language and Communication Library 2.) Oxford, 1980. Pergamon Press, VII» 111. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy a Saussure utáni nyelvelméletek fényében vegye szemügyre a strukturális stilisztikát, s hogy a mai stilisztika köréből olyan problémagócokat ragadjon ki, amelyek éppen erre a nyelvelméleti megalapozásra vezethetők vissza. Taylor elsőrendű ismertetőnek és elemzőnek bizonyul. A tömör kötet első fejezete a stílus fogalmát taglalja. Célja nem a fogalom történeti alakulásának bemutatása s nem is a definíció; a szerző tisztázni kívánja: hogyan, milyen alapelvek szem előtt tartásával alakítják ki a stilisztika, a nyelvészet s egyáltalán a társadalomtudományok fogalmaikat. Szembesíti a tudományos fogalomhasználatot a mindennapi beszéd aggálytalanságával, és megfogalmazza e szembenállás néhány konzekvenciáját. A következő négy fejezet a stilisztika modern történetének négy nagy csomópontjával foglalkozik. A kiindulás - logikailag és történetileg egyaránt - Bally stilisztikája. Voltaképpen az egész könyv arra a tézisre épül, hogy a Bally után következő stilisztikák mind a Bally felvetette (és a saussure-i biplanáris nyelvmodell diktálta) kérdésekre keresik a választ. Az utolsó fejezet (Stilisztikai elméletek és kommunikáció) elegáns tömörséggel fogalmazza meg ezt a tételt. Eszerint a stilisztika fő kérdése a strukturalizmus korában az volt, hogy mit „kapunk" a kommunikációban; a kifejezés síkjának mely jegyei váltják ki a stilisztikai hatást. Bally után Jakobson, Riffaterre, a generatív stilisztikusok, majd a feldolgozási modelleket hasznosító stilisztikai irányzatok próbálkoztak a megoldással. Ezenközbena stilisztika