HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 27. ÉVFOLYAM (1981)

1981 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - SCHER, STEVEN PAUL: Az irodalom és a zene összehasonlítása: általános irányok és kilátások a kritika elméletében és módszertanában

teket, hangsúlyozottságokat, áramlatokat és perspektívákat, amelyeket felismer ebben a nagyon heterogén és fegyelmezetlen diszciplínában. Az e területre vonatkozó jellemzése ma is érvényes. A zene és az irodalom kapcsolatának vizsgálatában sem a munkát, sem a munkál­kodókat nem fogja össze semmiféle szervezettség. Sok irodalmár egyetlen cikket jelentet meg, rendszerint belevonja abba azt az egy írót vagy irodalmi aspektust, ami vagy aki rendszeres munkájának tárgya, és soha nem tér ki a művészetek egymás közötti kapcsola­tára. Csak kevés tudós érdeklődik elsősorban e terület iránt és végez itt komoly munkát, de távolról sem alakít ki csoportnak vagy körnek nevezhető valamit. Hasonlóképpen nincsenek szervezett vagy egymással szembenálló iskolái a gondolkodásnak, mivel nincs sem hivatalos nézőpont, sem pedig szilárd módszertan. A kutatás egész tere lényegében individuális és szervezetlen.17 Brown kezdeményezésének köszönhető egy másik fontos, ugyanebből az évből szár­mazó hozzájárulás a kutatási területhez, amelynek tartós elméleti és gyakorlati következményei voltak: a Comparative Literature 1970 tavaszi különszáma, amelyet a zene és az irodalom témájának szenteltek, Brown volt a szerkesztője, mint vendég, és Ulrich Weisstein, Jack M. Stein, Nan C. Carpenter, Frederick W. Sternfeld, Mary Chan és az én cikkeim szerepeltek benne.18 A gyűjteményes kötethez írott bevezető esszéjében Brown szellemesen definiálja az összehasonlító irodalmat, ezt a definíciót jobban kellene ismernünk. Brown szerint: ,,Ha az összehasonlító irodalmat mint legalább két különböző kifejezési eszközzel foglalkozó irodalomtudományi diszciplínát definiáljuk, jó sok nehézség el fog egyszerűen tűnni a klasszifikáció területén."19 Ezt a tömör meghatározást én az eddig legszerencsésebb és legmeggyőzőbb kifejezésnek tartom az irodalomnak más mű­vészetekkel való — ideértve az irodalom-zene összefüggést is — irodalmi megalapozású jogos összehasonlítására, ami az összehasonlító irodalom integráns ágának tekinthető. Az összehasonlító irodalom gyakorolható és széles körben alkalmazható meghatá­rozására irányuló különféle kísérletek már régóta kedvelt támadási célpontok e tanul­mányág területén belül. Végül is természetes, hogy lehetetlen olyan formulát találni, amely kielégítően megfelel minden egyes érdeknek, és a teremtőképes energia nagy részét elpazarolták olyan gyakran elvetélt, elvont vitákra, amelyek diszciplína szerint, valamint nemzeti és illetve nyelvi határokat követve tartalmaztak kizárásokat és bennfoglalásokat — vagy pedig, különös tekintettel a mi tanulmányterületünkre, a „zene mint nyelv" elméletének hitelt érdemlőségére vonatkoztak. Hogy milyen helyénvalóan széles és mégis meggyőzően körülhatárolt Calvin Brown megszövegezése, azt akkor lehet talán legjobban értékelni, ha szembeállítjuk H. H. Remak jól ismert definíciójával, amelyet túlságosan engedékeny interdiszciplináris előítélete miatt bírálnak: „Az összehasonlító irodalom az irodalomnak egy bizonyos ország határain túl­tekintő tanulmányozása, valamint az irodalom és a tudományok és meggyőződések más területei közötti összefüggések vizsgálata, mint a művészetek (pl. festészet, szobrászat, építészet, zene), továbbá a filozófia, történelem, társadalomtudományok (mint pl. a politika, közgazdaságtan, szociológia), természettudományok, vallás. Röviden, egy iroda- 17Uo., pp. 5-6. 1 'Special Number on Music and Literature, CL, 22 (1970), number 2. "Uo., p. 102.

Next