HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 33. ÉVFOLYAM (1987)
1987 / 1-3. sz. - KÖNYVEK - SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Matin Pops: Home Remedies
kultúrát társadalmi irrelevanciába szorító voltát elemző és a "diszciplináris gettók"-ból való kitörést, igazi posztmodern szellemű interferenciát sürgető megszívlelendő gondolataival zárul. A The Anti-Aesthetic egyedülálló kísérlet a posztmodern általános kulturális jelenségként való megragadására, és a legkülönbözőbb területeken tapasztalható megnyilvánulások egy kötetben való felmérésére, értékelésére. A fejezetekben tapasztalható közelítésmódok eltérő volta ellenére rendkívül tanulságos könyv. Amerikai fogadtatása, kelendősége is ezt bizonyítja. Nem véletlenül áll a jelen sorok írásakor harmadik utánnyomás előtt. Abádi Nagy Zoltán Martin Pops: Home Remedies. Amherst, 1984. The University of Massachusetts Press, 147. Köztudott dolog, hogy az irodalmi-művészeti mozgalmak többnyire folyóiratok köré szerveződnek. Az amerikai posztmodernizmus hívei legalábbis részben a Salmagundi lapjain közlik elméleti igényű cikkeiket. E negyedévenként megjelenő folyóirat szerzői többségükben a középnemzedékhez tartoznak. Robert Boyers is ezt a korosztályt képviseli, aki korábbi tanítványával és jelenlegi feleségével, Peggyvel együtt a New York állambeli Skidmore Collegeban végzi a szerkesztői munkálatokat. Érdeklődésük rendkívül széles körű, a különböző művészeteket és társadalomtudományokat egyaránt felöleli, s ennek köszönhető, hogy a két évtizede létező Salmagundi az Egyesült Államok legérdekesebb folyóiratai közé tartozik. Martin Pops egyike az állandó munkatársaknak. Korábban Melville-ről és Vermeerről jelentetett meg könyvet, e harmadik kötetében pedig jórészt olyan esszék olvashatók, amelyek eredeti formájukban a Salmagundi számára készültek. A könyv kétszeresen is a posztmodern irányzat vonzáskörébe tartozik: egyfelől a benne található írások többsége ezzel a mozgalommal foglalkozik, másrészt Martin Pops maga is a posztmodern esszéírás jellegzetes képviselője. Más szerzőkhöz hasonlóan, ő is a transzcendencia élményének elvesztésével magyarázza a posztmodern kultúra létrejöttét. Közvetlen elődként Duchamp-t említi, aki az Újvilághoz vonzódott olyan korban, amikor az amerikai születésű Henry James angol állampolgár lett, mert hiányolta a hagyományt szülőhazájában. A posztmodern kultúra szervesen összefügg Amerika történetével.