HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 34. ÉVFOLYAM (1988)

1988 / 1-2. sz. - SZEMLE - ARDÓ ZSUZSANNA: G. Woodcock jegyzetei az angol-kanadai regényirodalomról

szemben Woodcock a kultúrkolonializmusból kiláboló irodalom — irodalmak — gyermekbetegségének tartja, tulajdonképpen nem árt, ha átesünk rajta, így az utóbbi két-három évtizedben vált csupán jogos igénnyé a forma kritikai elem­zése. Ha a népszerűség helyett az autentikus önkifejezést tekintjük mércének, akkor például nem Maro de la Roche vagy a messze túlértékelt Stephen Lea­cock marad fenn az irodalmi köztudat rostáján, hanem például Frederick Phi­lip Grove, a préri írója vagy Morley Callaghan, a változó metropolisz vilá­gának megörökítője. A prérinek és irodalmának különlegesen nagy a jelentősége az angol-kana­dai regényirodalomban. A préri-regények sora hosszú, hagyománya nagy. Robert Stead, Martha Ostenso — akit már a 20-as években fordítottak magyarra —, Frederick Philip Grove, majd Sinclair Ross, W. 0. Mitchell, Rudy Wiebe és Ro­ bert Kroetsch sok szempontból a regényírás központjává tette a prérit. A pré­ri fizikai és történelmi sajátosságai miatt az ember és a föld kapcsolatait kifejező nagy szimbólumok forrása és a "leg"-ek birodalma: a leghidegebb, a legelszigeteltebb, a leghatalmasabb, a legmagányosabb és a legtávolabbra te­kint a szem — a végtelenbe. Itt az emberi reakciók — az unalom, a hit, az előítélet, a gyűlölet, a fájdalom — intenzitása is a végletekig felfokozott. A préri-írókra jellemző realista módszer és szimbolikus szándék együttes megléte Grove-nál kissé nehézkes nyelvezettel párosul, de Woodcock ennek el­lenére őt tartja a két háború közötti legjelentősebb angol-kanadai írónak. Grove realista beszámolót akar adni a pionír préri életmódról, de hatott rá Zola naturalizmusa, valamint André Gide és Stefan George is. Regénye, a The Master of the Mill (A malom ura) a pionír életmód és a technikai változások, a faluból hirtelen várossá válás konfliktusainak szimbólumrendszerét dolgoz­za fel. Grove jelképeit végtelen tájak végtelen egén kereste, míg Callaghan a városok szűkös és egyre csak szűkülő életterében vizsgál erkölcsi problé­mákat. Moralista paraboláiban politikai éllel ábrázolja a nagy gazdasági válság éveinek emberi tragédiáit. A 40-es évek irodalmát áttekintve Woodcock szembekerül a kritikus, il­letve az irodalomtörténész dilemmájával. Mikor a nemzet és a nemzeti iroda­lom nagyjából párhuzamosan esik át az öntudatosodás folyamatán, a művészileg jelentéktelenebb író társadalmi és történelmi szempontból saját valós jelen­tőségén túlértékelődhet, így nőhetett Hugh MacLennan a nála művészileg sok­kal értékesebb írók, például Sinclair Ross vagy Ethel Wilson fölé, mivel MacLennan kortársainál világosabban tudta kiszűrni és átvilágítani az egyén és közösség viszonyának problémáit az önmagát formáló, öntudatosodó ország­ban. Regényei a nemzeti öntudatosodás fBarometer Rising (Emelkedik a baromé-

Next