HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 40. ÉVFOLYAM (1994)
1994 / 1-2. sz. - DEKONSTRUKCIÓ ÉS... - CHRISTOPHER NORRIS: Dekonstrukció, megnevezés és szükségszerűség: néhány logikai lehetőség
164 DEKONSTRUKCIÓ ÉS... Az ellenérzést gyakran az a szélsőségesen dualista meggyőződés szüli, hogy a nyelvnek vagy közvetlenül a történeti valósághoz kell kapcsolódnia, vagy a tiszta textualitás időtlen aporiájában kell dekonstruálnia önmagát. Valóban hatással lehet-e az ilyen alapvető vitákra a szemantikai előfeltevések megváltozása? Rorty igenlő választ javasol, amikor rámutat, hogy a marxista (és neotomista) gondolkodók azon kevesek közé tartoztak, akik ellenálltak a modern logikai-szemantikai formában jelentkező ismeretelmélet nyomásának. Döntően arisztoteliánus álláspontjuk megelőlegezte Kripke nyelvfelfogását, annak jól átgondolt, konkrét formája nélkül. A kripkei szemantikának ezért világos, és nem csupán technikai jelentősége van az Eagleton által felvetett problémákra nézve. Lehetővé teszi a referenciális jelentés olyan elméleti megközelítését, amely ugyan nem védett a dekonstrukciótól, de képes megfelelni a kihívásainak egyenlő feltételek, de ellentétes előfeltevések mellett. Mint ilyen, a jelenkori elméleti vita örvendetes világosabbá válásához vezethet. (Christopher Norris: Deconsiruction, Naming and Necessity: Some Logical Options. = The Deconstructive Tum: Essays in the Rhetoric of Phibsophy. London, Methuen 1983. 114-162.) (Fordította: Bocsor Péter)