HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 41. ÉVFOLYAM (1995)
1995 / 1-2. sz. - KÖNYVEK
KÖNYVEK mellékesen és inkább a történeti részben említi), arra viszont ügyel, hogy tapintatosan és az eddigi eredményekhez illesztve, azokat mintegy továbbgondolva, figyelmeztessen: tudományunkban óhatatlanul szükség van például Barthes, Kristeva, Derrida vagy akár a sokat idézett, kevesebbet elemzett Bahtyin műveinek végiggondolására. Az architextusról, intertextusról és kontextusról szóló, tömörségükben is figyelemre méltó fejezetek éppen a kötet közepén helyezkednek el, történeti részek közé ékelődve, azokba belesimulva, s egyben jelezve, hogy a szerző nem lát lényeges módszerbeli eltéréseket a szinkronikus és diakronikus, a poétikai és a történeti poétikai módszertani eljárások között, sőt, az inkább célkitűzésükben, mint gondolatiságukban — „végeredményükben különböző szemléletek együttes érvényesítése mellett szavaz. Az összegző jellegű munka példaanyaga a szerb olvasót célozza meg, ezért különösen fontos számunkra, hogy a magyar irodalom és irodalomtudomány ilyen súllyal van képviselve a kötetben. Konstantinovicnak ezt a könyvét oktatási céllal és okulási céllal egyként haszonnal forgathatjuk. FRIED ISTVAN „die signale (...) sie kommen von allen Seiten." Viktor Suchy: Studien zur österreichischen Literatur. Zum 80. Geburtstag hrsg. von Heinz Lunzer. Wien, Zirkular 1992. Sondernummer 32. November A bécsi Dokumentationstelle für neuere österreichische Literatur im Literaturhaus tanulmánykötettel emlékezett meg alapítója, Viktor Suchy 80. születésnapjáról. A Heinz Lunzer gondozásában megjelent kötet Suchy tizenöt írását összegyűjtve ad hosszmetszetet a szerző szerteágazó és immár több mint négy évtizedes irodalomtudományi éskritikai munkásságából. A cím tanulmányokat ígér az osztrák irodalomról, s a kötet be is váltja az ígéretet. Ez azonban csak úgy válik lehetségessé, hogy a szerző értelmezi az osztrákság, illetve az osztrák irodalom távolról sem egyértelmű és minden vitán felül álló fogalmát, azaz felmutatja azokat a specifikus vonásokat, amelyek nyugati szomszédaink irodalmát a német nyelvterület egyéb nemzeti irodalmaitól jól elkülöníthető módon megkülönböztetik (Kontinuität und Traditionsbruch in der österreichischen Literatur der Gegenwart. 1975.). Az osztrák tradíció Suchy számára két alapelemből áll össze: az egyik az úgynevezett „Habsburgmítosz" (Claudio Magris), mely Hofmannsthal, Schaukal és Wildgans értelmezésében mint a konzervatív kultúrkritika szolgálatában álló „osztrák gondolat" jelenik meg; a másik a századforduló bécsi modernsége, melyet Suchy nem szűken irodalom-, hanem sokkal inkább szellemtörténetileg értelmez, beleértve például Mach és Wittgenstein neopozitívista filozófiáját vagy Freud pszichoanalízisét is. A szerző ugyanakkor gondosan elkerüli a tradicionalizmus csapdáját. Perspektívája kezdettől fogva európai — már 1952-es Zukunftsvisionen des 20. Jahrhunderts. Der utopische Roman der Gegenwart als Diagnose der Zeit című tanulmányában tárgyalja a német szerzők (többek között Ernst Jünger, Hesse, Werfel) mellett Huxleyt és Onvellt is — ráadásul a maga részéről — úgy tűnik — meglehetősen szkeptikus az említett osztrák tradíciónak a jelenben való érvényességét és a jövőben való folytathatóságát illetően. Ez a szkepszis rendkívül termékenynek bizonyul, mert lehetővé teszi, hogy Suchy soha ne veszítse el nyitottságát az új és egyre újabb irodalmi áramlatok iránt, így aztán a háború utáni Ausztria konkrét és experimentális költészetéről (Wiener Gruppe) éppoly lebilincselő tájékozottsággal értekezik, mint Grillparzer Melusinajáról, melyet rendkívül alapos és szerteágazó, egészen a keleti mitológiákig visszanyúló motívumtörténeti vizsgálatnak vet alá. Őrá is érvényes tehát az a mondat, melyet Friederike Mayröckertől — nyilván nem véletlenül — többször is idéz: „die signale (...) sie kommen von allen Seiten." Van a kötetnek néhány érdekes magyar vonatkozása is, mindenekelőtt a Pyrker László és Grillparzer kapcsolatát bemutató tanulmányban (Franz Grillparzer und Ladislaus Pyrker, 1976.), illetve az „osztrák gondolat" kialakulását tárgyaló, nem annyira irodalom-, mint inkább szellem- és politikatörténetinek nevezhető írásban (Die „österreichische Idee" als konservative Staatsidee bei Hugo von Hofmannsthal, Richard von Schaukal und Anton Wildgans, 1977.). A kötet anyagát áttekintve Suchy munkásságának két alapvonása tűnik szemünkbe: sokoldalúsága és egységessége. Sokoldalúsága, ami a tárgyalt témákat, műfajokat, korszakokat és szerzőket, illetve az alkalmazott vizsgálati módszereket illeti , Suchy egyként otthonosan mozog a szellem- és motívumtörténetben, az ideológiakritikában, a szociológiában és a politológiában, valamint a pszichoanalízis C. G. Jung által képviselt válfajában, s módszereit mindig funkcionálisan választja meg.