HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 44. ÉVFOLYAM (1998)

1998 / 1-2. sz. - ELMÉLETI ALAPOK - SZŐNYI GYÖRGY ENDRE: Az újhistorizmus és a mai amerikai Shakespeare-kutatás

SZŐNYI GYÖRGY ENDRE / AZ „ÚJHISTORIZMUS" ÉS A MAI AMERIKAI... 23 het­kor esetében az, hogy az akkori irodalom, s különösen a nyilvános színház [public theater] szándékosan produkált szubverziót annak érdekében, hogy elfojt­sa azt. Greenblatt egyébként nem érvel azzal, hogy ez a fajta biztonsági szerep­funkció minden kor minden színházára kötelezően jellemző lenne. Gondolko­dásmódja lényegéhez tartozik, hogy óvakodik az általános szabályok sugalmazá­sától - szerinte a jelzett szerep egy adott kultúra partikuláris céljait szolgálja; „ez a kultúra nem rendelkezett az ellenőrzés és az elnyomás kifinomult intézménye­ivel, ehelyett egy olyan uralkodóra épült, kinek hatalmát és dicsőségét teátrális ünnepségek reprezentálták, dicsőségének ellenségeit pedig teátrális kegyetlen­séggel intézték el."21 IV. Az utóbbi idézetből az Erzsébet-kori hatalmi politika és a public theater vi­szonyának dialektikája sejlik fel. Az újhistorikusok másik jelentős egyéniségét, Louis Adrian Montrose-t ugyancsak (az Erzsébet-kori) hatalmi viszonyrend­szer és az azt dicsőítő irodalom érdekli. Montrose számára az irodalomnak közvetítő s dialektikus szerepe van. Szerinte az udvari pasztorálköltészet pél­dául felfedi azt „a dialektikát, melynek során a költői erő segít megteremteni és fenntartani a politikai hatalmat, melynek alárendeltje".22 A figyelemre méltó ebben a megfogalmazásban az, ahogyan Montrose arról beszél, miként teremti és tartja fenn a felépítmény a politikai alapstruktúrát, tehát a szövegek terme­lésének mikéntjéről jóval összetettebb módon gondolkozik, mint a „tükrözésel­méletet" valló marxista esztétika. Lukács gondolatainak ellenében itt Althusser hatására ismerhetünk.23 A pasztorál dialektikáját Montrose ott ragadja meg, ahol az agrár és az ud­vari világ találkozik, nevezetesen abban a paradoxonban, hogy a rusztikus pasztorálvilágot egy olyan uralkodó réteg termeli, mely az agrárosztályok elnyomásából él, hiszen az udvari költők legtöbbje feudális arisztokrata volt. A helyzetet természetesen bonyolítja, hogy nem feudális, középosztálybeli köl­tők, mint Spenser vagy Peele is művelték a pasztorál műfaját - ez bizonyítja Montrose számára, hogy a szövegek mindig „több szólamban" beszélnek, s ezért bírálja a hagyományos marxizmust, mely redukcionista módon többnyire direkt megfeleléseket keresett a művek és az ideológia, illetve a társadalmi alapstruktúrák között. 21 GREENBLATT, 1981.57. 22 MONTROSE, 1980. 168. - vö. GOLDBERG, 1982. 525. 23 Amerikában rendkívül nagy hatásúnak bizonyult Althusser esszéje: Ideology and Ideological State Apparatuses. (­ Lenin and Philosophy and Other Essays. New York, 1971.); az angol kutatók közül gondolatait elsősorban Terry Eagleton, majd a kulturális materialisták, Linfield és Dollimore munkásságát befolyásolták.

Next