HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 44. ÉVFOLYAM (1998)
1998 / 1-2. sz. - ELMÉLETI ALAPOK - HAYDEN WHITE: Megjegyzés az újhistorizmushoz
HAYDEN WHITE / MEGJEGYZÉS AZ ÚJHISTORIZMUSHOZ 43 A humán- és a társadalomtudományok különféle területeinek (szociológia, közgazdaságtan, politológia, nyelvészet vagy az irodalmi tanulmányok) művelői különböző okokból és különféleképpen fordulnak a történelemhez. Amikor ez megtörténik, általában a saját területük által tanulmányozott jelenségek - társadalmi struktúrák, gazdasági gyakorlatok, politikai intézmények, nyelvhasználat, irodalmi művek - valamilyen jellegzetességéhez keresnek információt. Ugyanakkor gyakran valamilyen tudományág művelői nem azért fordulnak a történelemhez, hogy saját kutatásuk tárgyához találjanak információt, hanem olyan tudásért, amit ezeknek a tárgyaknak egy speciálisan „történelmi" megközelítése adhat a számukra. Ilyenkor arra kényszerülnek, hogy kijelentéseket tegyenek a „történelem" természetéről (értik ezalatt vagy egyszerűen a „múltat" vagy a múlt dokumentáris emlékeit, vagy azt, amit történészek hiteles információnak minősítettek a múltról), és hogy világossá tegyék, mit értenek speciálisan „történelmi megközelítésen" saját érdeklődési területük tanulmányozásához. És itt a legnagyobb a kockázata annak, hogy kihívják maguk ellen a történészek - az egyetlen olyan humán tudományág művelői, akik a „történelmet" választják magának a kutatásnak a tárgyává -, valamint saját területük egyéb kutatóinak haragját, akiknek vagy megvan a saját változatuk arról, hogy miből áll a „történelem", vagy úgy gondolják, hogy a saját területük érdeklődésében álló dolgok megközelíthetetlenek más tudományágak segítségével, beleértve ebbe a történelmet is. Ez a helyzet az újhistoristákkal. [írásaik tanulsága] szerint úgy tűnik, hogy a történelemhez fordultak, nem is annyira az érdeklődésük középpontjában lévő irodalomról szerezhető információért, hanem azért a tudásért, amit egy speciálisan történelmi megközelítés adhat. Amit fölfedeztek ugyanakkor, az az, hogy a történelem tanulmányozásának különlegesen történelmi módszere nem létezik, csak módszereknek a sokasága; legalább annyi, mint ahány álláspont elfoglalható a jelenlegi ideológiai spektrumon, hogy valójában bármely dolog vizsgálatának történelmi megközelítési módja maga után von és magában hordoz egy megkülönböztetett történelemfilozófiát; és végül, hogy valakinek a történelemfilozófiája éppannyira függvénye annak, ahogyan tudományos érdeklődésének speciális tárgyát értelmezi, mint ahogyan magának a „történelemről" vallott tudásának is. (Hayden White: New Historicism: A Comment. = The New Historicism. Ed. H. Aram Veeser. London, Routledge 1989. 293-303.) (Fordította: Nemes Péter)