HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 45. ÉVFOLYAM (1999)

1999 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - CLIFFORD, JAMES: Bevezetés : részleges igazságok

496 TANULMÁNYOK reszünk? Röviden szólva, hová vezet bennünket az egyre növekvő műveltség?"­ Az etnográfia ténylegesen a jelentés hatalommal bíró rendszerei között helyezke­dik el. Kérdései a civilizációk, a kultúrák, az osztályok, a fajok és a nemek közötti határokra irányulnak. Az etnográfia dekódol és újrakódol, a kollektív rend és különbözőség alapjairól, a kirekesztésről és a befogadásról beszél. Leírja a inno­váció és a strukturálás (structuration) folyamatait, miközben maga is része ezek­nek a folyamatoknak. Az etnográfia egy kialakulóban lévő interdiszciplináris jelenség. Autoritása és retorikája olyan más területekre is kiterjedt, ahol a „kultúra" leírása és kritikája ugyancsak problematikussá vált. Jelen könyv - noha a terepmunkával és annak szövegeivel indul - a kultúráról, a kultúra ellen és a kultúrában való írás átfo­góbb gyakorlatával foglalkozik. Ez az elmosódott körvonalakkal bíró terület magában foglalja - hogy csak néhány nevet említsünk - a történeti etnográfiát (Emmanuel Le Roy Ladurie, Natalie Davis, Carlo Ginsburg), a kulturális poétikát (Stephen Greenblatt), a kultúrkritikát (Hayden White, Edward Said, Fredric Jameson), a rejtett tudás és a mindennapi gyakorlatok elemzését (Pierre Bour­dieu, Michel de Certau), az érzések hegemonikus struktúrájának kritikáját (Ray­mond Williams), a tudományos közösségek tanulmányozását (Thomas Kuhn nyomán), az egzotikus világok és a fantasztikus terek szemiotikáját (Szvetan Todorov, Louis Marin) és mindazokat a kutatásokat, amelyek jelentésrendszere­ket, vitatott tradíciókat és kulturális artefaktumokat tanulmányoznak. [...] Az „irodalmi" megközelítések mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a humán tudományokon belül. Az antropológiában olyan nagyhatá­sú szerzők, mint Clifford Geertz, Victor Turner, Mary Douglas, Claude Lévi-Strauss, Jean Duvignaud és Edmund Leach is érdeklődést mutattak az irodalom elmélete és gyakorlata iránt. Eléggé eltérő módon ugyan, de mégis mindannyian hozzájárultak a tudomány és a művészet közötti határok összemosásához. Ez azonban nem egészen új törekvés. Malinowski más szerzőkkel való azonosulásai (Conrad, Frazer) jól ismertek. Margaret Mead, Edward Sapir és Ruth Benedict egyszerre tekintették magukat antropológusnak és írónak. Párizsban a szürrea­lizmus és a professzionális etnográfia között rendszeres volt a nézetcsere és az alkotók ide-oda vándorlása. Az irodalom hatásai azonban egészen a legutóbbi időkig nem érték el a tudomány „kemény magvát". Sapir és Benedict elrejtették saját költeményeiket Franz Boas elől. És bár az etnográfusokat - elsősorban azo­kat, akik különösen jól írnak - gyakran úgy tekintették, mint akikben egy regény­író veszett el, az a gondolat, hogy a kulturális reprezentációk irodalmi gyakor­latokkal vannak átitatva, csak az utóbbi időben merült fel e diszciplínán belül. Ennek ellenére, az antropológia - és különösen az etnográfia - „irodalmisága" . VIRGINIA WOOLF: Three Guineas. New York, Harcourt 1936. 62-63.

Next