HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 47. ÉVFOLYAM (2001)

2001 / 4. sz. - KÖNYVEK - FRIED ISTVÁN: A.S. Puskins Werk und Wirkung : Beiträge zu einer Göttinger Ringvorlesung / Hrsg. von Reinhard Lauer und Alexander Graf

KÖNYVEK 579 olyan, a szlavisztikát tanuló hallgatók számára szervezett előadássorozatban méltatta az orosz költő jelentőségét, amely e kötet címéhez híven egyfelől az életmű különféle aspektusból történő szemléletéhez, másfelől hatástörténetéhez szol­gáltatott új kutatásokon alapuló szempontokat. A kötet érdekességét növeli, hogy valamennyi előadó-szövegközlő német egyetemeken tevé­kenykedik, illetőleg az, hogy valamennyi tanul­mány az orosz irodalom alakulástörténetén belül marad, így a német irodalomtörténeti örökség az orosz irodalomelmélet és kritikatörténet prob­lémakörével kezd rendkívül termékeny dialó­gusba. Olyaténképpen, hogy az első megközelí­tésben „külső"-nek tetsző elemző eljárásokról hamar kitetszik, hogy „belső"-vé válhatnak. Ez egyben a rendkívül rétegzett és gazdag német szlavisztika dicsérete; így például a Puskin mű­veinek kritikai kiadásában (összes műveiben) al­kalmazott szövegközlési módszerhez és annak esetleges buktatóihoz is érdemben képes hozzá­szólni a göttingai Werner Lehfeldt, vagy a naturális iskola, majd a mimetikus esztétika lehetőségeit leszűkítő Csernisevszkij-kortársak Puskin- és Gogol-képét (illetőleg: Puskin versus Gogol ér­telmezését) az orosz kritikatörténet alapján elemzi a szintén göttingai Alexander Graf. Nem kevés­bé érdekes az orosz formalisták és egy pszicho­logizáló irodalmi elgondolás alapján Puskin szituációját rekonstruáló értekezés a göttingai Reinhard Lauer tollából, amely emlékeztetve P. Schaffer színművére és az Amadeus című filmre a „mozartság" és „salieriség" között töprengő mű­vész kettős önarcképét, ez önarcképek „megis­mételt tükrözéseit" (ez Goethe szava) prezen­tálja, a Puskin­ egyfelvonásos, a Mozart és Salieri művész-létre vonatkozó gondolatmenetét követve. Ulrike Jekutsch Greifswaldból történetírás és tör­téneti dráma egybeeséseit és konfliktusait mu­tatja be a Borisz Godun­ovról szólva, részint a hi­vatalos-hivatásos historiográfia 'zavaros idők' felfogását hozva példának, részint Puskin Bo­risz-képének szöveg alapján történő elemzését végezve el. Ezen keresztül sikerül a szerzőnőnek érzékeltetni, miképpen formálja meg a drámaíró a maga különképét történelemfelfogásról és tör­ténelemalakulásról. A hamburgi Wolf Schmid Puskin narratológiájával foglalkozik, amelynek tárgyát a perspektívatanban és a szuzsétanban (Perspektivologie-Sujetologie) jelöli meg. Az első a kommunikációs folyamatban, a narratív ins­tanciák, ezek hangjainak és a perspektívának vizsgálatában érdekelt, az utóbbi az elbeszélt történet keletkezését, valamint azt mutatja be, miképpen válik a történés átalakulása szöveggé. Ezért ezúttal az alábbi kérdésekre válaszol a dolgozat: mely narratív eljárásokkal élt Puskin, miféle narratív lehetőségeket használt (ki), és me­lyek iránt mutatott alig érdeklődést? A würz­burgi Andreas Ebbinghaus arról gondolkodik, mit jelentett Puskin számára a „nemzeti iroda­lom" fogalma; annak orosz létrejötte hogyan kapcsolódik Puskin munkásságához? (Egyébként Németh László Puskinban „irodalomalapító"-t értékelt.) A Puskin-életmű kanonizálódásának állomásairól olvasunk a hamburgi Thomas M. Martinnál, aki Annyenkov 1855-ös Puskin-biográ­fiájának születésével és tendenciájával ismertet meg, hogy a frankfurti Andreas Meyer-Frantz már a hagyományos Puskin-felfogás dekonstrukció­járól számoljon be Demythisierung durch Remythi­sierung című értekezésével, amelyben A. G. Bitov Puskin-esszéinek, műveinek legendafoszlató-legen­da (anti-legenda)-konstruáló vonásaira figyelmez­tet. A göttingai Peter Scheiber a szlovén romantika poétájának, France Preserennek kanonizációs processzusát kíséri nyomon, XIX. századi anyagra támaszkodva, egyúttal sugallva, hogy a nemzeti költő ideája a romantikában születik meg, ám majd egy pozitivista, pozitivizmusba hajló szem­lélet teremti meg a szükséges feltételeket a teljes érvényű kanonizációhoz, s ez természetszerűleg függ össze az irodalom(történet) intézményese­désével. A kurta ismertetőből kitetszhet: tartalmas kö­tettel ajándékozta meg a nemzetközi szlavisztikát a német irodalomtudomány. Mindegyik érteke­zésben akad a szűkebben vett tárgyon túlmutató gondolat, elméleti szempont, így ajánlható azoknak is, akik éppen Puskinnal kevésbé, de a nemzeti költő problémakörével annál inkább foglalkoz­nak. FRIED ISTVÁN

Next