HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 48. ÉVFOLYAM (2002)

2002 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - ABBOTT, H. PORTER: Önéletírás, autográfia, fikció : kísérlet a szövegtípusok osztályozására

H. PORTER ABBOTT Önéletírás, autográfia, fikció: kísérlet a szövegtípusok osztályozására* Nem hiszem, hogy halála előtt bárki is megírhatná az önéletrajzát. Samuel Goldwyn A történetek, mivel kitalációk, ott végződnek, ahol véget érnek: így kapcsolódik össze a fikcionális narratíváktól elvárható sajátos forma és igazságtartalom. Amikor a diákok óra után odajönnek, hogy megkérdezzék, vajon Lady Brett Ashley vagy Jake Barnes öngyilkos lesz-e, megkérjük őket, hogy vonják vissza kérdésüket. Hemingway bizonnyal beillesztette volna Lady Brett vagy Jake Barnes halálát a történetbe, ha ez kicsit is fontos lenne. A diákok persze megtoldhatják a törté­netet saját ötleteikkel, de csak akkor, ha tisztában vannak vele, hogy ily módon saját regényüket írják. Hemingway elbeszélésében azonban, mint minden törté­netben, az utolsó rész a legutolsó esemény, amiről a szerző beszámol. Ebben az értelemben a fikcionális narratívának nincs jövő ideje, folyton-folyvást történik, ezért is szoktuk általában jelen időben újramesélni a történeteket. A közlekedési rendőr jelzésére a sofőr lelassít, majd megállítja a taxit. Brett Jake-hez préselődik, és Jake szájából elhangzik a keserű mondat: „Bizony (...) Jólesik ezt gondolni, ugye?" Ezek után már csak a véget nem érő találgatás következhet. Ezzel szemben, ha A nap is felkelt „igaz történetnek" tartanánk, vége menthe­tetlenül hamisnak, fiktív csúsztatásnak tűnne. Persze a történetírók is kénytelenek valahol befejezni elbeszéléseiket, és Hayden White érvelése szerint ilyenkor a mese egyszerű megszakításán túl a történetmondás más hagyományait is felhasznál­ják, hogy megfogalmazhassák, mi játszódott le a való világban. Sartre azonban helyesen mutatott rá, hogy nincsenek „igaz történetek". Minden örökké tart, semminek nincs végső formát adó lezárása. Brett meghal, Jake meghal, Francia­ország elvész, a nap széttágul, a világ üszkös széndarabbá változik, s még mindig hátravan az atomok végeláthatatlan pusztulása. Míg a fikcionális narratíva a történet utolsó eseményével végződik, a történeti elbeszéléseknek pedig nincs végérvényes lezárása, az autografikus narratíva (az * Az esszé korábbi változata a University of California Santa Barbara által rendezett Interpretive Communities Collegia egyik szekciójában került nyilvános vitára. Köszönet az eszmecsere résztve­vőinek, különösen Paul Hernadinak a gondos és segítőkész kritikáért.

Next