HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)

2003 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - GINZBURG, CARLO: Bizonyítékok és lehetőségek : Natalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című művének margójára

CARLO GINZBURG / BIZONYÍTÉKOK ÉS LEHETŐSÉGEK... 203 dőlés „alteritása" tekintetében.34 Hogyan juthatnánk más következtetésre, mint arra, hogy egy Essai sur la représentation de l'autre (ugyanis, tegyük hozzá, ez Hartog könyvének alcíme) Hérodotosz szövegének és más típusú dokumentumok kevésbé epizodikus összehasonlítását kellene, hogy tartalmazza? Hasonlóan, White azt mondja, a saját kutatásait a XIX. század „realista" történetírásában (Michelet, Ranke, Tocqueville és mások) megmutatkozó „artisztikus" elemekre kívánta korlátozni, olyan realizmus-fogalmat alkalmazva, amelyet explicite Auerbach (Mimesis) és Gombrich (Art and Illusion) műveiből következtetett ki. Ez a két nagyszerű munka, különbözőségük ellenére, amelyet White olyan jogosan hangsúlyoz, mégis azon a meggyőződésen alapul, hogy eldönthető - a történelmi valóságon vagy a ter­mészetben megfigyelt valóságon alapuló kontroll felállításával - az, hogy egy regény vagy festmény a reprezentáció szempontjából jobban vagy kevésbé helyt­álló, mint egy másik regény vagy festmény. Annak nagymértékben relativiszti­kus elutasítása, hogy erre a területre tévedjen, teszi White „realizmus" kategóriáját kiüresedett formulává.36 A történetírói narrációban rejlő igazság­ igénynek az iga­zolása, olyan konkrét (forrásokhoz és kutatási technikákhoz kapcsolódó) problé­mák megvitatását kellene, hogy magával vonja, amelyekkel az egyes történészek szembesülnek munkájuk során. Ha, ahogyan White, nem vesszük figyelembe ezeket az elemeket, a történetírás egy tisztán és egyszerűen ideologikus doku­mentum formáját ölti. Ez az a kritika, amellyel Arnaldo Momigliano White legújabb állásfoglalásait illette, bár, a különbségeket tekintetbe véve, akár Hartogra is kiterjeszthetnénk. Momigliano polemikus módon néhány alapvető igazságra hívta fel a figyelmet: egy­felől arra, hogy a történész megtalált vagy még megtalálandó forrásokkal dolgozik, másfelől arra, hogy az ideológia ugyan közreműködik a kutatások elindításában, de a későbbiekben távol kell tartani tőle.37 Ám ez az állásfoglalás túlságosan is egyszerűsíti a problémát. Maga Momigliano mindenkinél jobban megmutatta, hogy azok a faktorok, melyek a „valóság elvének" alapját képezik, az ideológia és a filológiai ellenőrzés egybefonódásából, valamint a jelennek a múlt problémáiba való kivetítéséből származnak. Ebből adódóan a történetírói munka minden moz­zanatában kölcsönösen meghatározzák egymást­­ a kutatás tárgyának beazono­sításától a bizonyítási kritériumokig, sőt egészen az irodalmi ábrázolásig. Végső soron terméketlen, ha egy ilyen összetett viszonyt egyoldalúan olyan tevékenységgé redu­kálunk (ezt javasolja White és Hartog), amely per definitionem mentes a történeti 24 FRANÇOIS HARTOG: Le miroir d'Hérodote. Párizs, 1980. 23., 141-2. 25 Vö. WHITE: Metahistony 3. (jegyzetek) 26 Vö. WHITE: Metahistory 423-33. A Gombrichra, illetve a „realizmus" fogalmára való utalás rövi­den a La questione delln nutrazione című esszé elején (33. 1. jegyzet) is visszatér, de akkor egy másik irányban indul el. 27 Vö. ARNALDO MOMIGLIANO: L'histoire dans l'âge des idéologies. = Le Débat 23, 1983. 129-146.; MOMIGLIANO: Biblical Studies and Classical Studies. Simple Reflections upon Historical Method. = Aimali délia Scuola Normale Superiore di Pisa. Scuola Normale Superiore, Pisa. 1981. III. szekció, XI., 25-32.

Next