HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - GINZBURG, CARLO: Bizonyítékok és lehetőségek : Natalie Zemon Davis Martin Guerre visszatérése című művének margójára
CARLO GINZBURG / BIZONYÍTÉKOK ÉS LEHETŐSÉGEK... 205 rajzi, illetve a topográfiai térképnek mint a történetírás és a történelmi regény (melyet ő a történetírás „új és különleges formájaként" értelmez, amely „gazdagabb, változatosabb és teljesebb") képeinek összehasonlítása során Manzoni még bonyolultabbá tette a metaforát azáltal, hogy világos megkülönböztetéseket tett a térképen belüli biztos és feltételezett részek között. A javaslat lényegét tekintve nem volt új: hasonló eljárások már régóta gyakorlatban voltak a filológusok és régiséggyűjtők között, de ezek kiterjesztéséről a történeti elbeszélés birodalmára szinte egyáltalán nem vettek tudomást, ahogyan azt a Gibbontól idézett szakasz mutatja. Manzoni így írt: Talán helyénvaló megjegyeznünk, hogy a történelem(tudomány) olykor szintén a valószínűt használja, és ezt ártalmatlanul meg is teheti, ha megfelelően alkalmazza, és olyanként mutatja meg, amilyen, ezáltal megkülönbözteti a valóditól... Jellemző az ember szegényes helyzetére, hogy még a maga legszűkebb világában is csak arról tudhat valamit, ami volt; az pedig nemességére és erejére világít rá, hogy képes megsejteni valamit azon túl is, amit valójában tudhat. Amikor a történelem(tudomány) a valószínűhöz fordul, semmi mást nem tesz, mint hogy ezt a folyamatot támogatja és elősegíti. Pillanatnyilag felhagy az elbeszéléssel, és helyette induktív érvelést használ, ugyanis a hétköznapi narráció ehhez nem a legmegfelelőbb eszköz, és egy másik helyzethez igazodva, új javaslatot fogad el. Valójában csupán arra van szükség a tényleges és valószínű közötti viszony tisztázásához, hogy e kettő világosan különüljön el. A történelemtudomány majdnem úgy tesz, mint mikor valaki megrajzolja egy város térképét és eltérő színnel jelöli a jövő számára tervezett utcákat, tereket, épületeket, és (miközben megkülönbözteti a lehetségest a valóditól) bepillantást nyújt az egész logikájába. Én úgy mondanám, a történelemtudomány ezekben a pillanatokban elhagyja a narratívát, de pusztán annak érdekében, hogy egy jobb narratívát hozzon létre. A történelemtudomány célja megmutatni a valóságot úgy a sejtésekben, mint az elbeszélésben; ebben áll egysége.40 A gibboni eljárás, a betöltött (és rögtön azután leleplezett) lyukak egységbe rendezése olyan, mintha a restaurálás során erősen átfestenék a képet: a történetírói sejtések Manzoni által javasolt szisztematikus jelzése inkább egy olyan restaurálásra emlékeztet, melyben a hiányokat, finom vonalakkal jelzik. Ez a megoldás minden értelemben megelőzte korát: Manzoni szavai visszhang nélkül maradtak. Még az inmaginazione, anectdotica e storiografia c. munkában sem bukkanhatunk a nyomára, amelyben Benedetto Croce nagy tudással fejtegeti a „kombinatorikus képzelet" által diktált csalóka narratív integráció néhány példáját.41 Croce tovább 4.1 Vö. MANZONI: Opere 1066-7. Az angol fordításbemum némileg helyesbített változata (74-5.). 41 Vö. BENEDETTO CROCE: La storia come pensiero e come azione, Bari, 1938. 122-8. Ennek nyomait már megtalálhatjuk a La storia ridotta sotto il concetto generale dell'arte-Ъап (39-40.) is.