HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 49. ÉVFOLYAM (2003)
2003 / 1-2. sz.
A minimatizmus „A semminek nincsenek különböző árnyalatai", deklarálja jelen kötetünk egyik szerzője, és hogy tanulmánya szerepel e válogatásban, jelzi, a minimatizmusról szóló kritikai diszkurzust minden tekintetben a maga párbeszédes, polémikus formájában kívánjuk bemutatni. Jelen számunk célja kettős. Egyrészt néhány jelentős, a minimalista próza értelmezésével, elemzésével foglalkozó tudományos igényű szöveget kívánunk megismertetni a Helikon olvasóival, ezzel bemutatva jellemző kérdéseiket, interpretációs technikáikat, céljaikat, kritikai viszonyulásukat és nem ritkán egymással homlokegyenest szembenálló következtetéseiket. Másrészt a szerzőkkel készült interjúk segítségével (némileg saját elméleti meggyőződéseinket is kijátszva) az írókat állítjuk fókuszba. Raymond Carvert, Bret Easton Ellist, Robbie Ann Masont, Ann Beattie-t, az utóbbi két-három évtized amerikai irodalmának sztárjait. Az ő személyük ugyanis éppen annyira része az elmúlt negyed század kulturális kontextusának, mint prózájuk, amely felszínes, szaggatott, determinista, gyakran nihilista, a részletek iránti elkötelezettség és a történet, a morál iránti érdektelenség jellemzi, és amely vélhetően nem e sajátosságok ellenére, hanem pontosan ezek miatt az ezredforduló talán legizgalmasabb, de mindenképpen legaktuálisabb amerikai novella- és regényirodalmát alkotja. Jelen számunk szövegeit Bocsor Péter, az SZTE ВТК Angol-Amerikai Intézetének munkatársa és Medgyes Tamás, az SZTE ВТК Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének munkatársa válogatta. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG