HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 51. ÉVFOLYAM (2005)

2005 / 4. sz. - TANULMÁNYOK : A TÖRTÉNELEM, A NYELV ÉS A KÖLTÉSZET VICO FILOZÓFIÁJÁBAN - KELEMEN JÁNOS: Vico körei

452 A TÖRTÉNELEM, A NYELV ÉS A KÖLTÉSZET VICO FILOZÓFIÁJÁBAN netét, mint a legszebb toszkán beszédmódok forrását, s mint a fenséges költészet példáját.116 Ahogyan tehát Homérosz „a pogányság első historikusa", Ennius pe­dig a rómaiaké, úgy Dante a legelső vagy az egyik legelső „az olasz historikusok közül". Tegyük hozzá: Vico a Dante és a Homérosz közötti párhuzamot117 kiter­jeszti az egyes homéroszi költemények és az Isteni színjáték három canticája kö­zötti hasonlóságokra. A Pokol barbár epizódjai a hihetetlenül kegyetlen büntetések bemutatásával az Iliásszal, a Purgatórium és a Paradicsom (az előbbi a türelemmel viselt büntetések példáinak, az utóbbi pedig fenséges költészetének köszönhetően) az Odüsszeiával mutat rokonságot.118 Vico Homérosz- és Dante-értelmezése, csakúgy mint a költészet természetéről szóló elmélete, tömören abban foglalható össze, hogy a költészet az emberi szel­lem önálló fejlődési foka és alakzata, s hogy a költészet a történetíráson alapszik. A költészet önállóságának tételét a művészet autonómiájának általánosabb elvének elfogadásával a modern kor messzemenően igazolta. A tudomány és a filozófia történetének oldaláról tekintve ezt fejezte ki az esztétika és a művészetfilozófia önálló diszciplínaként való megjelenése és az a hely, melyet a művészet Kanttól kezdve a német idealizmus nagy rendszereiben elfoglalt. A költészet és a törté­netírás sokkal problematikusabb összekapcsolására éppen napjaink történetfilo­zófiai vitái kínálnak újabb példát. Legyen elég Hayden White-ra utalni, akinek a történeti szövegeket szépirodalmi alkotásként kezelő elméletei19 többek közt épp Vicóra és Crocéra támaszkodik.120 A Dante-kritika területén a költői és esztétikai autonómia elvének kimondása problematikussá tette a Dante filozófiája és költészete közötti viszony értelmezé­sét. Felvetődött ugyanis az a korábban semmilyen nehézséget sem okozó kérdés, hogy hogyan egyeztethető össze az Isteni színjáték filozófiai-teológiai tartalma és esztétikai formája. Mennyiben filozófiai és mennyiben költői mű az Isteni színjá­ték? A benne kifejezett filozófiai eszmék hozzájárulnak-e a mű­ esztétikai hatásá­hoz, vagy nem akadályai-e inkább esztétikai befogadásának? Vico, mint láttuk, a maga módján ezekre a modern kérdésekre válaszolt, amikor Dante költő voltát hangsúlyozta, s tagadta filozófus voltát. Válaszát sem maga Dante, sem korabeli kommentátorai nem fogadták volna el, ha a kérdés egyáltalán felmerült volna a szá­mukra. Ezt a választ ma is nehéz lenne elfogadni, hiszen ahogyan már Hegel és 118 GIAMBATTISTA VLCO, Dei tre modi di leggere Dante. Prefazione a un Commente della Divina Commedia. In: M. FUBINI- E. BONORA: Antologia delin eritien dantesca, 56. 117 Vico koncepciója persze ebben a kérdésben is folyamatos hangsúlyváltozáson megy át. Ld. erről e számunkban PAOLO CRISTOFOLINI: Dantétól Homéroszig, Gravinától Vicéig című érdekes tanulmányát. 118 GIAMBATTISTA VICO: Lettera a Gherardo degli Angioli del 26 dicembre 1725, 55. 119 HAYDEN WHITE: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. The Johns Hopkins UP, Baltimore-London, 1973. ix. 120 I. M. 415-422.

Next