HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 55. ÉVFOLYAM (2009)

2009 / 1-2. sz. - MŰHELY - HATOS PÁL: Szekfű Gyula és a "történelem terhe"

MŰHELY HATOS PÁL Szekfű Gyula és a „történelem terhe"­ „...úgy tűnik, mintha mindaz, ami még előttünk van, voltaképpen már a múlté volna." WALTER BENJAMIN „Régi magyarok alakját, jellemét hiába próbálnák fejlődésükben napról-napra nyomon követni és megrajzolni, hiszen legtöbbjüket nem a belső kifejlődésüket illusztráló dokumentumokból, hanem biztán és kizárólag tetteikből, cselekvéseikből ismerjük, amelyekből alig lehet megbízható következtetést vonni a belső életre az egyéni lélek konstitúciójára."­ Bár Szekfű Gyula fejlődését napról napra leírni szint­úgy lehetetlen vállalkozás lenne megkísérelni, Bethlen Gáborral ellentétben, (aki­nek életrajza kapcsán ezeket a sorokat 1929-ben megjelent monográfiájában írta), az ő tetteit és cselekvéseit, mint történészt, és „történetpolitikust" leginkább mégis azokból, - a többnyire másokról összegyűjtött és elrendezett - „dokumentumok­ból" ismerhetjük meg, amelyek - akarva, nem akarva - de szerzőjük „belső kifejlő­déséről" is hordoznak tájékoztatást. Élet és mű között kétségtelen, bár teljessé­gükben aligha feltárható összefüggések vannak, s igaz ugyan, hogy ez a régóta vitatott ismeretelméleti probléma manapság egyre kifejezettebb és sokan érvelnek úgy, hogy a személyiség koherenciája és az identitás kontinuitása legfeljebb, mint narratív konstrukció vehető számításba, mégsem valószínű, hogy munka nélkül maradnának a biográfusok, hiszen a születés és a halál dátumai közé eső történét 1 A címben szereplő „történelem terhe" HAYDEN WHITE 1966-ban közzétett tanulmányára („The Burden of History." , History and Theory, 5, 1966, 111-134, magyarul: A történelem terh­e, Budapest, 1997, 28-67.) utal. White a XIX. század „realista historizmusának," Hegel, Balzac és Tocqueville legfon­tosabb örökségének annak belátását tartja, hogy „a történelemre az egyéni törekvések abszurditásának tragikus érzése nyomja rá a bélyegét, egyszersmind azonban az az érzés is, hogy ilyen törekvésekre mégis szükség van ahhoz, hogy mindazt, ami az emberből még megmaradt, meg lehessen óvni az idő nullásának potenciálisan romboló tudatától". Ez a tudat - implicite - Szekfű narratívájára is komoly hatással volt, s a belőle következő dilemmák a szekfűi oeuvre folyamában is tettenérhetőek. White a nietzschei filozófia újraértelmezésével a történeti tudat és érzék zsarnoksága alól a modern művészet és az irodalom a historikus törekvéseinek „felszabadító" alternatívájához való közeledést hirdette meg, s a történész kollégáinak a „múlt elfogulatlan vizsgálatával" szemben a „módszertani és stílusbeli kozmopolitanizmust," az „alkotó torzításokat" javasolta. (WHITE, i. m. [magyar fordítás] 60, 64.) Olyan dolgokat, amelyek malgré­ful a szekfűi történetírás folyamatos hatástörténetét is biztosítják. 2 Bethlen Gábor: Történelmi tanulmány. Budapest, Helikon, 1983, [első kiadás 1929], 37.

Next