HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 56. ÉVFOLYAM (2010)

2010 / 4. sz. - KÖNYVEK - TÜSKÉS GÁBOR: Bernard Bray: Épistoliers de l'âge classique : L'art de la correspondance chez Madame de Sévigné et quelques prédécesseurs, contemporains et héritiers

KÖNYVEK sói számára. A kötetet névmutató és gazdag iro­dalomjegyzék zárja, segítve a további tájékozó­dást. CHOVÁN ISTVÁN Bernard Bray: Epistoliers de l'âge classique. L'art de la correspondance chez Madame de Sé­vigné et quelques prédécesseurs, contemporains et héritiers. Études revues, réunies et présentées avec la collaboration de Odile Richard-Pauchet. Tübingen, Gunter Narr Verlag, 2007, 5041. (Études Littéraires Françaises, 71) Mintegy száz évvel azt követő­en, hogy Gustave Lanson pszeudo-műfajnak minősítette és lénye­gében kizárta az irodalom köréből a levelezéseket, a levél új módszereket kifejlesztő és alkalmazó, önálló kutatási területté vált az 1990-es években francia nyelvterületen. Az irodalomtörténészek mellett módszeresen foglalkoznak vele a kommu­nikációelmélet, a retorika-, mentalitás- és társa­dalomtörténet, a pszichológia és a pszichoanalí­zis képviselői. Association Interdisciplinaire de Recherche sur l' Épistolaire néven tudományos társaság létesült, s forráskiadások, monográfiák, tanulmánykötetek, tematikus folyóiratszámok, konferenciák és egyetemi szemináriumok sora, valamint önálló folyóirat jelzi a megerősödött érdeklődést. A fordulatot lényegében Jean Rousset Une forme littéraire: le roman par lettres c., 1962-ben megjelent tanulmánya indította el, s ma már a jobb francia irodalomtörténetek többnyire önálló feje­zetet szentelnek a műfajnak (vö. pl. Benoît Melan­çon: Diversité de l'épistolaire , Histoire de la France littéraire, publié sous la direction de Michel Prigent, Tome 2: Classicismes XVII­-XVIII' siècle, dirigé par Jean-Charles Darmon, Michel Delon, Paris, Quad­rige / PUF, 2006, 823-837.). Bernard Bray az 1950-es évek közepétől kezdve állította kutatásai középpontjába a műfajt, s több monográfia szerzőjeként, számos forráskiadvány sajtó alá rendezőjeként és az említett társaság tisz­teletbeli elnökeként 2010. júniusában bekövetke­zett haláláig ő volt a terület doyenje. Kellőképpen indokolt és következetesen alkalmazott módszer­tani kiindulópontja, hogy a számtalan kölcsön­hatás és érintkezés miatt nem választja el élesen egymástól a misszilis és a fiktív levél műfaját, s a kettőt együtt vizsgálja. Első eredményei már a hatvanas években ismertté váltak Magyaror­szágon: a Törökországi levelek kritikai kiadásában Hopp Lajos hivatkozott egyik megállapítására, majd 1974-es tanulmányában részben az ő ösztön­zésére kezdte meg a magyar levélíró hagyomány, az irodalmi levélforma változatainak, a levélírás elméletének és az irodalmi levél alkalmazásainak módszeres feltérképezését. A hagyatékában ta­lálható dokumentumok tanúsága szerint szemé­lyes kapcsolatban is álltak egymással. Ebben a kötetben Bray azokat az 1959 és 2003 között készült, különböző helyeken megjelent ta­nulmányait gyűjtötte egybe, amelyek a misszilis levél franciaországi történetének kora újkori fe­jezeteit vizsgálják. A levélregény műfajával kap­csolatos dolgozatok az előszóban megfogalmazott elvárás szerint előreláthatóan külön kötetben kap­nak helyet. Az öt tematikus csoportra osztott, közel negyven tanulmány összesen több mint húsz le­vélírót mutat be, jórészt a XVII. és a XVIII. szá­zadból, alkalomszerű kitekintéssel a korábbi és későbbi időszakokra. Az első részben a műfajra vonatkozó elméleti reflexiók kaptak helyet, a má­sodik részben a levélírás társadalmi, kulturális és materiális összefüggései állnak a középpontban. A harmadik, negyedik és ötödik részt az egyes levélírók munkásságát tárgyaló elemzések alkot­ják, Mme de Sévignéhez viszonyított kronologikus elrendezésben. Ez a szerkezet jól mutatja Bray fő célkitűzését: a hagyomány folyamatában megjele­nő, abból különféleképpen részesülő, azt sokféle­képpen variáló levélírók egyéni vonásainak mód­szeres feltárását. A Sévignéné előtti időszakból külön tanulmányok foglalkoznak például Roland de Lassus, Tristan L'Hermite, Guez de Balzac és Guillaume Colletet leveleivel. Mme de Sévigné kor­társai közül több dolgozat vizsgálja Bussy-Rabutin, Mme de Maintenon és Charles d'Aubigné levele­zését, míg az ezt követő időből Edme Boursault, Saint-Évremond, Voltaire, de Ligne herceg, Julie de Lespinasse és Isabelle de Charrière kapott ön­álló elemzést. A tanulmányok közös kiindulópontja, hogy a le­velezés egyszerre párbeszéd, társadalmi gyakorlat és személyes szövegalkotás eredménye, s a doku­mentatív jelleg és az irodalmi érték rendszerint együtt van jelen a misszilisekben. Bray minden esetben külön megvizsgálja a levélíró és a címzett

Next