HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 57. ÉVFOLYAM (2011)

2011 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁSZTVAY TÜNDE: A tintakuli ára : a korai dualizmus irodalmának pénzgazdasága

CSÁSZTVAY TÜNDE / A TINTAKULI­ÚRA 607 téve az emberiségnek a tudományt!"38 A kitüntetésre méltó pályamű - hibáival és patetikus, egyben nyikorgós stílusával együtt is - tényleges meglepetést ma talán azért okoz, mert kiderül belőle, hogy íróját, az akkor 16 éves Rózsa Miklóst már pá­lyája legelején hasonló alapkérdések izgatták, mint működésének későbbi évei alatt végig­­ leginkább az olvasóközönség és a könyvforgalmazó találkozási territóriuma, a szerzői produktum közvetítése a vásárlói piac felé, valamint az ebből nyerhető szellemi és anyagi haszon érdekelte: „Az ember örökös, céltudatos és fáradhatatlan harcban áll a természettel, hogy annak erőit legyőzvén, azokat saját hasznára for­dítsa. Kitartóan küzd a külvilág tárgyainak és erőinek meghódításán, illetve hasz­nosításán s bámulatos tevékenységet folytat minden téren, csak azért, hogy anyagi jólétét minél jobban előmozdítsa."39 Rózsa későbbi, nem túl szofisztikált gondolatmenetéből könnyen kiugranak azok az elemek és megmutatkoznak azok a pontok, amelyekre további tevékenységében is vissza-visszatérően mindig támaszkodik majd: a nemzet és haladás felvilágoso­dás kori jelszava, benne különös tekintettel a „haladás"-ra, melyből könnyedén for­dul rá az anyagi haszonszerzés kérdésére és leginkább a kereskedői szerep olyan értékelése, mely közvetítőként lép fel a „teremtő" és a „teremtés" között. Az íráson többször eluralkodó, panaszos hang néhol szó szerint egy olyan korábbi, évtizedes polémiához - az ún. ponyvavitához 40 - kapcsolódó hozzászólások szavait és szer­kezetét idézi és másolja,41 mely valójában az egész irodalmi életre kiható szerzői jogszabályozás megalkotásának szükségességéről szólt (csak éppen ő nem az írók, hanem a könyvárusok szempontjait sorolta). Az 1880-as évek egyik legérzékenyebb és a következő másfél évtizedet folyama­tosan végigkísérő, az irodalmi közéletet újra meg újra átszínező problémája volt és a kortársi irodalmi-művészeti élet megteremtéséhez elengedhetetlenül szüksé­gesnek bizonyult a szerzői jogszabályozás ügyének elrendezése, illetve a kortárs művészeti alkotások eladhatóságának és ezek érvényesítésére létrehozott szabályok megalkotásának kérdése, mindamellett, hogy a vita természetesen az írói és a zsur­naliszta lét szétválási folyamatáról és az írók egzisztenciális lehetőségeiről is folyt. A vitában jóformán minden kortárs író és újságíró állást foglalt, Jókai Mórtól Revicz­ 38 A dolgozat 3. része, 1891. jan. 10. 1. sz. 3. A kiemelések Rózsától. 39 Corvina, 1890. 30. sz. 121-122. 40 Az irodalmi közéletet több mint egy évtizedig tematizáló polémiáról több írásomban is bővebben írtam. Vö. CSÁSZTVAY: A halottak, i. m. 41 Uo. Ez a passzus - pár szó kicserélésével - szinte szó szerint megegyezik pl. Jókai Mór vitaindító írásának mondatataival (ld. 20. fábr.): „Még a fővárosi könyvárusok csak megélnek valahogy! 'Kicsiny haszon, nagy Forgalom!' - silány elv ugyan, de bizony nekik is csak erre kell szorítkoznok. [...] Feltekint a magasban működő kartársaira, s abban a szomorú lemondásban nyugszik meg, hogy ők egyenkint és összesen csak a dicsteljes, de eredménytelen munkára vannak teremtve!" (2. rész, nov. 20. 32. sz.)

Next