HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 57. ÉVFOLYAM (2011)
2011 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁSZTVAY TÜNDE: A tintakuli ára : a korai dualizmus irodalmának pénzgazdasága
CSÁSZTVAY TÜNDE / A TINTAKULIÚRA 607 téve az emberiségnek a tudományt!"38 A kitüntetésre méltó pályamű - hibáival és patetikus, egyben nyikorgós stílusával együtt is - tényleges meglepetést ma talán azért okoz, mert kiderül belőle, hogy íróját, az akkor 16 éves Rózsa Miklóst már pályája legelején hasonló alapkérdések izgatták, mint működésének későbbi évei alatt végig leginkább az olvasóközönség és a könyvforgalmazó találkozási territóriuma, a szerzői produktum közvetítése a vásárlói piac felé, valamint az ebből nyerhető szellemi és anyagi haszon érdekelte: „Az ember örökös, céltudatos és fáradhatatlan harcban áll a természettel, hogy annak erőit legyőzvén, azokat saját hasznára fordítsa. Kitartóan küzd a külvilág tárgyainak és erőinek meghódításán, illetve hasznosításán s bámulatos tevékenységet folytat minden téren, csak azért, hogy anyagi jólétét minél jobban előmozdítsa."39 Rózsa későbbi, nem túl szofisztikált gondolatmenetéből könnyen kiugranak azok az elemek és megmutatkoznak azok a pontok, amelyekre további tevékenységében is vissza-visszatérően mindig támaszkodik majd: a nemzet és haladás felvilágosodás kori jelszava, benne különös tekintettel a „haladás"-ra, melyből könnyedén fordul rá az anyagi haszonszerzés kérdésére és leginkább a kereskedői szerep olyan értékelése, mely közvetítőként lép fel a „teremtő" és a „teremtés" között. Az íráson többször eluralkodó, panaszos hang néhol szó szerint egy olyan korábbi, évtizedes polémiához - az ún. ponyvavitához 40 - kapcsolódó hozzászólások szavait és szerkezetét idézi és másolja,41 mely valójában az egész irodalmi életre kiható szerzői jogszabályozás megalkotásának szükségességéről szólt (csak éppen ő nem az írók, hanem a könyvárusok szempontjait sorolta). Az 1880-as évek egyik legérzékenyebb és a következő másfél évtizedet folyamatosan végigkísérő, az irodalmi közéletet újra meg újra átszínező problémája volt és a kortársi irodalmi-művészeti élet megteremtéséhez elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult a szerzői jogszabályozás ügyének elrendezése, illetve a kortárs művészeti alkotások eladhatóságának és ezek érvényesítésére létrehozott szabályok megalkotásának kérdése, mindamellett, hogy a vita természetesen az írói és a zsurnaliszta lét szétválási folyamatáról és az írók egzisztenciális lehetőségeiről is folyt. A vitában jóformán minden kortárs író és újságíró állást foglalt, Jókai Mórtól Revicz 38 A dolgozat 3. része, 1891. jan. 10. 1. sz. 3. A kiemelések Rózsától. 39 Corvina, 1890. 30. sz. 121-122. 40 Az irodalmi közéletet több mint egy évtizedig tematizáló polémiáról több írásomban is bővebben írtam. Vö. CSÁSZTVAY: A halottak, i. m. 41 Uo. Ez a passzus - pár szó kicserélésével - szinte szó szerint megegyezik pl. Jókai Mór vitaindító írásának mondatataival (ld. 20. fábr.): „Még a fővárosi könyvárusok csak megélnek valahogy! 'Kicsiny haszon, nagy Forgalom!' - silány elv ugyan, de bizony nekik is csak erre kell szorítkoznok. [...] Feltekint a magasban működő kartársaira, s abban a szomorú lemondásban nyugszik meg, hogy ők egyenkint és összesen csak a dicsteljes, de eredménytelen munkára vannak teremtve!" (2. rész, nov. 20. 32. sz.)