HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 59. ÉVFOLYAM (2013)
2013 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - CLARA ROYER: Krúdy és a szép zsidó nő: irodalmi klisé és etikus fantázia között
CLARA ROYER Krúdy Gyula és a szép zsidó nő: irodalmi klisé és etikus fantázia között „Igaz, hogy e nélkül az üzenet nélkül tán mai napig ott nézegetné a Vörös Tehénben Ónody Géza, hogyan göndörödnek a hajfürtök a kávésné nyakán. Vajon holmizóvassal csinálja? Vagy a természettől fogva jönnek létre azok a gyűrűs fürtöcskék, amelyek között elvész a képzelet?"" Rebeka, alias a Vörös Tehén, a budapesti nők, akikkel N.N. összejárt, Fruzsina, és még a „zsidó nőhöz hasonlító", noha nem zsidó származású Horváth Klára is, mind rendelkezik a Krúdy Gyula által eszményített női érzékiség egy, ha nem éppen két attribútumával: a nyakra és a fülek körül göndörödő baudelaire-i hajtincsekkel, és a szőke, barna, sőt néha kék (!) bajuszkával. Még az antiszemita Ónody Gézát is megszédítik a zsidó nők, a „lompos zsidóleány" Esztellától a nyíregyházi Vörös Tehénig, az ő arcvonásaikat keresi a szabolcsi kocsmatúrája során. Magának Krúdynak is legalább egy viszonya volt zsidó asszonnyal, az írónő Satanellával, akit feleségül vett, majd elhagyott. Krúdy Budapesten ismerkedett meg Spiegler Béla rabbi leányával, Spiegler Arabellával, aki akkorra már két tárcát jegyzett a Debreceni Ellenőr című folyóiratban, ahol az író belső munkatársként dolgozott. Krúdynál a zsidó nő egyszerre erotikus és irodalmi fantáziák forrása, s ez mindenekelőtt egy olyan író elkötelezettségére világít rá, aki saját családi hagyománya ellenében, határozottan kiállt amellett, hogy zsidó szereplői ahhoz a régi Magyarországhoz tartozzanak, amelyet ő könyvről könyvre megjelenített. Krúdyt, a tiszaeszlári eset egyik, a Horthy rezsim zenitjén született krónikájának szerzőjét, filoszemita íróként tartják számon, annak ellenére, hogy, mint azt majd KRÚDY GYULA: A tiszaeszlári Solymosi Eszter [1931]. Bp., Magvető, 2003, 255. 2 Ld. KRÚDY GYULA: Rezeda Kázmér szép élete. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.; N.N. - Egy szerelem-gyerek [1920]. Pozsony, Kalligram, 2009, 7.; A vörös postakocsi [1913]. Pozsony, Kalligram, 2007. 3 Ld. „Ónody Géza szerelmei". In: A tiszaeszlári Solymosi Eszter, i. e., 246-265. 4 Ld. KRÚDY MÁRIA: „AZ első család". In: Krúdy világa, Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1964, 24. valamint Katona Béla: Krúdy Gyula pályakezdése. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971,125. 5 Erről a hagyományról maga is vall, amikor a Magyarország című lapban 1931. február 8-án beharangozza új regénye, A tiszaeszlári Solymosi Eszter folytatásos megjelenését: „olyan családból származom, amelyben hagyomány volt az antiszemita érzelem." Idézi STURM LÁSZLÓ: Hagyományok metszéspontján: források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában. Budapest, Anonymus, 2000, 114., 13. lábjegyzet.