HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 59. ÉVFOLYAM (2013)

2013 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - JAY GELLER: A fetisizált zsidó fiziognomikus epidemológiája felé

JAY GELLER / A FETISIZÁLT ZSIDÓ FIZIOGNOMIKUS EPIDEMIOLÓGIÁJA FELÉ 251 az evolúción alapuló történelemfelfogás 14 elegye megteremthette az etnikai-faji különbségek nyelvi szabályrendszerét, amely igencsak közeli kapcsolatban állt Century. Berkeley - Los Angeles, University of California Press, 1987, 1-14. és a Testet öltött nemben, i. m. FREVERT: Bürgerliche Meisterdenker und das Geschlechterverhältnis: Konzepte, Erfahrungen, Visionen an der Wende vom 18. zum 19. Jahrhudert. (In: UTE FREVERT /Hrsg. von/: Bürgerinnen und Bürger: Geschlechterverhältnisse in 19. Jahrhundert; 12 Beiträge. Göttingen, Vandenhoeck und Ruprecht, 1988, 17-18.) és Mann und Weih, und Weib und Mann: Geschlechter-Differenzen in der Moderne. (Munich, W. H. Beck, 1995). CLAUDIA HONEGGER: Ordnung der Geschlechter: Die Wissenschaften vom Menschen und das Weib, 1750-1850 (Frankfurt - New York, Campus Verlag, 1990); UTE PLANERT: Der Dreifache Kör­per des Volkes: Sexualität, Biopolitik und die Wissenschaft vom Leben (­ Geschichte und Gesellschaft 26 /2000/, 539-576.) című írásában. Többekkel együtt ők is rámutatnak, hogy a különbség meghatározása egy feltűnő átalakuláson ment keresztül a modern episztéma megjelenésével és/vagy a polgári kor­szakkal. A különbség a hierarchikus viszonytól egy bináris viszony felé mozdult el. Thomas Laqueur ezt az­ elmozdulást szemléletesen mutatja be a genitáliák tudományos reprezentációinak elemzése során. A XVIII. század végére a női nemi szerveket általában már nem úgy ábrázolták, mint a férfi nemi szerv hiányos modelljét, hanem mint amelyek a különbséget testesítik meg. MICHELER: Selbstbil­der und Fremdbilder der „Anderen": Eine Geschichte Männer begehrender Männer in der Weimarer Republik und der NS-Zeit (Constance, UVK Verlagsgesellschaft, 23-44.) című munkájának érvelése módosítást jelent Laqueur hatásos végkövetkeztetéséhez képest, miszerint a kései XVIII. században a korábbi egynemű modellt (a csekélyebb mértékben férfinek tekinthető nőről, amelyre az anatómiában talál­tak bizonyítékokat) felváltotta a természetes biológiai különbözőségen alapuló kétneműség modellje, amelyben a heteroszexualitás is természetiként jelent meg (a mágneses erőhöz hasonlatosan: az ellen­tétek vonz­ása természeti törvény). Ily módon a férfi férfi iránti vágya és a nő nő iránti vágya tekinteté­ben feminizációról, illetve maszkulinalizációról beszélhetünk. Michel - ahelyett, hogy paradigmatikus elmozdulásról beszélne -, a koramodern történetírói munkák alapján megállapítja, hogy a kétnemű elmélet nem újkeletű, csupán egy a társadalmi nem elméletei és fogalmai közül, amely aztán csak a XVIII. század végére és a XIX. századra vált egyeduralkodóvá. Ezek a változások összefüggnek az identitást meghatározó nemi sztereotípiák fejlődésével. Ld. KARIN HAUSEN: Family and Role - Divisi­on: The Polarization of Sexual Stereotypes in the Nineteenth Century: An Aspect of the Dissociation of Work and Life. In: R. J. EVANS - W. R. TOTOWA LEE: The German Family: Essays on the Social History of the Family in Nineteenth and Twentieth Century Germany. New Jersey, Barnes and Noble, 1981. Mary Poovey szerint a természeten alapulóként felfogott szexuális különbség vált minden különbség nulla fokává. (MARY POOVEY: Uneven Developments: The Ideological Work of Gender in Mid-Victorian England. Chicago: University Chicago of Press, 1988.) 54 Ám még ha a férfi különbözött is a nőtől - és felette állt -, hogyan különböztették meg magukat a férfiak egymástól? Milyenek voltak a reprezentált hatalmi viszonyok? A férfiak mint történelemcsi­nálók, a polgári származású férfiak mint a történeti tudat megteremtői intézményesítették a történeti megkülönböztetést. Ld.: HAYDEN WHITE: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. Baltimore, Johns Hopkins University Press, 1973; JEAN-FRANÇOIS LYOTARD: Le Différend, Paris, Minuit, 1983; MICHEL DE CERTEAU: The Writing of History. Trans. T. Contey, New York, Columbia Uni­versity Press, 1988. A faji értelemben vett másiknak nincs történelme (ld. amit Hegel ír Afrika kapcsán Világtörténetében), a vallási szempontból értett másik ki lett szorítva (ld. lentebb), az osztály-tekin­tetben másikat pedig vagy megbuktatják a történelem folyamán (pl. az arisztokráciát), vagy pedig a történelmen kívülre szorítják, esetleg annak egy korábbi időszakába száműzik (parasztság, tömegek, proletariátus, Volk) A fejlődés teleologikus narratívájának elterjedésével ezek a történelmet aztán mint természeti elvet követőket mutatták be.

Next