HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 60. ÉVFOLYAM (2014)

2014 / 1. szám - KRÓNIKA - Balogh Magdolna: Konferencia a kortárs történelmi regény változatairól Pozsonyban

KRÓNIKA BALOGH MAGDOLNA Konferencia a kortárs történelmi regény változatairól Pozsonyban A SZTA Világirodalmi Intézete nemzetközi konferenciát szervezett a kortárs történelmi regény változatairól, 2014. február 5-6-án Pozsonyban. A rendezvény a pozsonyi akadémiai intézet és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete közötti kétoldalú együttműködés soron következő eseménye, a tanácskozáson azonban a szlovák és a magyar kollégákon kívül cseh irodalomtörténészek is részt vettek. A részvevők körének bővítése szerencsésnek bizonyult, mert a kutatói figyelmet a közép-európai régióra irányította, s azzal, hogy a négy visegrádi ország irodal­mán kívül szóba került a román és az osztrák irodalom is, kétségkívül sokszínűbb kép rajzolódhatott ki a konferencia tárgyáról. A rendezvényt a Nemzetközi Viseg­rádi Alap támogatta. A tanácskozás szervezője, Görözdi Judit azzal a szándékkal kezdeményezte ezt az összejövetelt, hogy a kollégák együtt vizsgálják meg a posztmodern para­­digmatikus fordulatának konzekvenciáit a szaktudomány és a szépirodalom egy adott területén. A történelmi regény középpontba állítása nemcsak azért kínált erre jó lehetőséget, mert a kortárs regényírók szívesen fordulnak történelmi té­mákhoz, hanem azért is, mert - legyen ez bármennyire közhelyszerű ténye a re­gionális komparatisztikának - tájainkon a történelem nem afféle mellékszereplője az irodalomnak. Az, hogy a múlt kiiktathatalanul jelen van a művekben, a közép­európai irodalmak egyik legfontosabb sajátossága. A konferencia felhívása - igazodva a fentebb említett paradigmatikus fordulat több szempontból megragadható voltához - tágra nyitotta az elméleti vizsgálódás lehetőségeit. Egyfelől szaktudományos előfeltevésekre hivatkozott, amelyek azt tételezték, hogy a történelem is konstrukció, a történettudomány pedig maga is szükségszerűen narratív (e tézisek elsősorban Hayden White és Reinhardt Koselleck írásaiban fogalmazódtak meg). Másfelől a posztmodern filozófia (Lyotard és má­sok) nyomán a nagy elbeszélések iránti bizalom megingására utalt. Majd jelezte e kétirányú impulzusok szaktudományos és szépirodalmi hatásait, hiszen a fentiek következtében változott meg a történelem értelmezése. Nemcsak arról van szó, hogy a történelem elbeszélése sok, egymás mellett létező történelem-elbeszélésre bomlott szét, hanem arról is, hogy több, egymástól is különböző történelempoé­tika, emlékezésforma alakult ki: emiatt beszél például Bényei Tamás a történelem heterotópiájáról. Ami pedig e változások szépirodalmi vetületét illeti: a történe­lemről szóló irodalmi beszédmódok is eklektikusakká, illetve heterogénné váltak.

Next