HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 63. ÉVFOLYAM (2018)
2018 / 4. szám - SZEMLE - Bartha Ádám: A kutya, amelyik nem ugatott
540 SZEMLE Ez az észlelésmód a When Species Meetben fölvázolt - de a most vizsgált szövegben is használt - „társfajok" (companion species) koncepciójának továbbgondolása egy olyan szoros kapcsolati rendszerben (kinship), amely alapvetően problematizálná a földi fajok együttélésének narratíváit. Miután a társfajok fogalma korábban megkísérelt lebontani olyan emberközpontú nézőpontból fakadó bináris oppozíciókat, mint a háziállat/vadállat, a Staying with the Trouble-ban már a fajok teljes hálózatára kiterjedve módosul az észlelésmód, amennyiben a földi élővilág folyamatos kapcsolatát feltételezi, így jutunk el Haraway „cithulucén" (cithulucene) fogalmához, amelyről könynyedén lehetne asszociálni H. P. Lovecraft legendás szörnyére, Cthulhura, azonban az írásmódbeli különbség nem hiba vagy puszta véletlen. Haraway maga expressis verbis kijelenti, hogy a cithulucén nem közvetlenül Lovecraft szörnyéről kapta a nevét, hanem a Pimoa cthulhu nevű pókfajról - amely nevét viszont már Lovecraft szörnye ihlette. Az etimológiai problémákat figyelmen kívül hagyva, Haraway kijelenti, hogy a dithulucén legfontosabb tényezője a mindent átélő csáp, amely az érzékelések hálózatszerű összetettségével függ össze. A dithulucén korszaka tehát arra utalna, amikor a fajok észlelésmódjai oly módon alakulnak át, hogy a környezetüket érzékelő földi lények csápjaikkal letapogatva észlelnék a körülöttük lévő világot. A csápban rejlő komplexitás is abból fakad, hogy a fajok és az élővilág történetei is olyan sokszálú rendszerben kapcsolódnak össze, mint ahogy a csápokkal rendelkező élőlény képes letapogatni a környezetét. Mindazonáltal Haraway teljes teoretikus koncepciója igen nehezen elválasztható Lovecraft 1926-os elbeszélésétől, különösen, hogy a Cthulhu hívása az alábbi bekezdéssel kezdődik: A legizgalmasabb dolog a világon, azt hiszem az, hogy az emberi elme képtelen kapcsolatot teremteni a különálló események között. A tudatlanság nyugalmas szigetén élünk a végtelenség fekete óceánjának közepén, s nem úgy rendeltetett, hogy messzire utazzunk innen. A tudományok - melyek közül mindegyik a maga irányában tör előre - mindeddig nem sokat ártottak nekünk, ám egy napon sor kerül majd a szerteágazó tudás mozaikköveinek öszszeillesztésére, s ez a valóságnak oly rémületes távlatait fogja megnyitni, hogy vagy eszünket vesztjük e kinyilatkoztatástól, vagy a halálos világosság elől egy új sötét kor békéjébe és biztonságába menekülünk. A Haraway által fölvázolt csápos letapogatás metaforája ugyanígy az érzékelések olyan sokszínű tárházát szabadíthatja rá az érzékelőre, ami egyértelműen kiszakítja az alanyt a „tudatlanság nyugalmas szigetéből". Mindazonáltal a Staying with the Trouble történetei sokkal kevésbé reflektálnak arra a „rémületes ” Az elbeszélés elérhető online: Howard Phillips Lovecraft, Cthulhu hívása, fordította Kornya Zsolt, hozzáférés: 2018.11.12., http://hplovecraft.hu/index.php?page=library_etexts&id=10&lang=magyar.