HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba
146 TANULMÁNYOK „fantasztikusnak" és „gótikusnak" tekintett szövegkorpuszok jóval nagyobb párhuzamot mutatnak. A gótikához lazább szálakkal kötődő mágikus realizmus* 3 fogalmát először egy német művészettörténész, Franz Roh írta le 1925-ben (Magische Realismus), de elsősorban a latin-amerikai közegben vált iránymutatóvá a 20. század második felében. Magyarországon a német hatásnak köszönhetően a rémregény műfaja ivódott be a köztudatba, de az újabb kori fogalomhasználatban egyre gyakrabban bukkan fel az eredeti terminus - igaz, ez feltehetőleg némi zavart kelt a művészettörténeti stílus, a (középkori) gótika ismeretében. A gótikus irodalmi hagyomány kezdetét szűkebb értelemben Horace Walpole Az otrantói várkastély című 1764-ben megjelent regényéhez, tágabb értelemben a klasszicista tendenciák ellenében fellépő koraromantikus angol költők munkásságához kapcsolja a közmegegyezés. Az azóta eltelt bő negyed évezred alatt a műfaj alapvető zsánerei többször lecserélődtek, illetve új alakban tértek vissza, a gótika pedig, ha csak a 19. század végéig megyünk vissza, sorban meghódította az új szórakoztató médiumokat a mozifilmtől kezdve a rádión és a televízión át a számítógépig és az internetig. Ma már kevesen lehetnek azok, akiket Catherine Morlandhez, A klastrom titka tizenhét éves főhősnőjéhez hasonlóan rémregények olvasása billent ki percepciójából, azonban Catherine-nél fiatalabbak testi-lelki épségét veszélyeztetik a Slendermanhez és Momóhoz hasonló jelenségek, amelyek a közösségi portálokon terjedve jóval gyorsabb, agresszívebb és hatásosabb fenyegetésnek tűnnek, mint a középkori várkastélyok minden lépéstől megroppanó padlózatai. Egyértelmű, hogy a gótikus jelenségek 21. századi mintázatainak egy része nemcsak a „tartalom", hanem a „forma", helyesebben a transzgresszív tapasztalatot hordozó-közvetítő médium adottságai miatt teljesítheti a műfaj „kritériumait". Ha nem is átfogó tekintetben (hiszen napjainkban is virágzik a gótikus regények és horrorfilmek piaca), de a szerző és a cím paratextuális kódjait hordozó, beazonosítást és archiválást segítő termékek mellett megjelentek azok az anonim és visszanyomozhatatlan tendenciák, amelyek a valóság és a fikció szétválaszthatóságának illúziójával élesen szembemenő tapasztalatot ébresztenek befogadóikban. Más szóval egy évtizedek óta velünk lévő, de minduntalan újabb és passzusai tekintetében az angol és magyar fordítások következetlenek. Míg előbbiben következetesen gótikus regény szerepel, addig utóbbiban hol gótikus regény, hol román noir (ez utóbbi a következő megjegyzéssel: „sötét hangulatú regény"). 3 Lucie Armitte, „The Gothic and magical realism", in The Cambridge Companion to the Modern Gothic, ed. Jerrold E. Hogle, 224-239 (Cambridge: Cambridge University Press, 2014). 4 A műfaji heterogenitás miatt nehezen lehet fogalmi konzisztenciáról beszélni. H. P. Lovecraft Természetfeletti rettenet az irodalomban (Supernatural Horror in Literature) című tanulmányának fejezeteiben a következő műfajok tűnnek fel: Horror-Tale, Gothic Novel, Gothic Romance, Gothic Fiction. Ezek helyén a magyar fordításban a következő kifejezéseket találhatjuk: rémtörténet, rémregény, gótikus regény, gótikus história [1]. H. P. Lovecraft, „Természetfeletti rettenet az irodalomban", ford. Galamb Zoltán, in H. P. Lovecraft, Összes művei, vál., szerk. Galamb Zoltán, Kornya Zsolt és Tézsla Ervin, 3 köt., 2:443-511 (Budapest: Szűkíts Kiadó, 2003).