HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba
152 TANULMÁNYOK Lovecraftnál ellenben nincsen teológiai és/vagy antropológiai korrekció, hiszen az ő szövegvilága nem az ember jelentésadó instanciája körül rendeződik el. Ennek a szemléletnek az episztemológiai vetülete arra a felismerésre épül, hogy az ember igencsak korlátozott megismerési lehetőségekkel bír az univerzum valódi lényegét illetően. Ez a „lényeg" valami radikálisan idegen és nem „emberarcú" igazság, amit a „Chtulhu-mítosz"20 töredékes narratívái jelenítenek meg. A Chtulhu-mítosz alapján a kozmosz valódi urai különböző nem antropomorf létezők, olyan ősi entitások, amelyek egymással átláthatatlan viszonyrendszerben állva hozták létre - és máig befolyásolják - az emberi fajt, illetve civilizációt, melynek ebben az értelemben nincsen szuverén célja és/vagy rendeltetetése. Ez a nem-antropocentrikus világnézet, melyet csak az egyes elbeszélések utalásaiból (illetve Lovecraft egyéb megnyilvánulásaiból) lehet mesterségesen rekonstruálni filozófiai-ideológiai szempontból kozmicizmusként vagy indifferentizmusként ismert a szakirodalomban.21 Mindebből az emberi történelem és kultúra teljes decentralizálódása következik, mivel az „eredet" és a „középpont" humanisztikusan felfogott ideái érvényüket vesztik. Ezen a ponton válik különösen fontossá Kisantal Tamás felismerése, aki a Lovecraft-szövegek hatásmechanizmusát a „kultúra horrorjaként" írja le. A jól felépített, megdönthetetlennek hitt világba hirtelen betörnek olyan erők, melyek a kultúra koherens jelrendszerét megbontják, legitimitását megkérdőjelezik. Lassan kiderül, hogy az eddig teljes autoritásúnak tekintett metanarratíva csupán egy másik, nagyobb elbeszélés olyan kis szekvenciáját képezi, mely értelmét veszti az egész (ami teljességében nem rakható össze, létezésére csak a fragmentált történetdarabkákból lehet következtetni) fényében.22 A fantasztikum és a horror tehát nem valami izolált dimenzióból hatol be az érzékelés területére, hanem már mindig is jelen volt/van az ismertnek tételezett poétikák és Lovecraft tentabuláris nóvuma között. Vö. Nemes Z. Márió, „Az élet nem gyűlöli a fákat", Korunk 31, 6. sz. (2020): 10-14. 20 A Cthulhu-mítosz szókapcsolat nem Lovecrafthoz, hanem a hagyatékát kezelő, egyes szövegtöredékeit „befejező" August Derleth-hez köthető. Derleth tevékenységét a lovecrafti örökség (re)racionalizálásának, illetve „brandesítésének" is lehet tekinteni, ezzel összefüggésben a Cthulhu-mítosz az életmű tematikus-diszkurzív vonatkozásait mint „hagyománycsomagot" foglalja össze. A mítosz olyan írók tevékenysége által, mint Clark Ashton Smith, Robert E. Howard, August Derleth, Robert Bloch vagy Henry Kuttner, egy „szerzőközi" és intertextuális irodalmi univerzummá változott. 21 S. T. Joshi, A Dreamer and a Visionary: H. P. Lovecraft in his Time (Liverpool: Liverpool University Press, 2001), 125-142; Gavin Callaghan, H. P. Lovecraft's Dark Arcadia: The Satire, Symbology and Contradiction (Jefferson-London: McFarland & Company, Inc., Publishers, 2013), 1-10. A levelezés kapcsán lásd: Vidra Gyula, H. P. Lovecraft és a kozmicista életszemlélet, hozzáférés: 2020.09.08, https://www.theblackaether.com/2017/08/26/h-p-lovecraft-es-kozmicista-eletszemlelet/. 22 Kisantal Tamás, „Fantasztikum, horror és töredékesség H. P. Lovecraft műveiben", Prae, 1. sz. (2003), 14-22, 18.