HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba
NEMES Z. MÁRIÓ - VIRÁGH ANDRÁS / A HALOTTAK GLOBÁLISAN LOVAGOLNAK 153 világban, sőt ennek a világnak a lehetőségfeltételét - folyamatosan elmozduló eredetét - alkotja. Ezen a ponton megint csak figyelmeztetnünk kell a (poszt)gótikus ponyvamodernitás saját szubkulturális gettóján túli kapcsolathálójára, hiszen a kultúra horrorizálása párhuzamos a modernités azon - Baudelaire-től kezdődő - tendenciájával, mely a természetet a művészet paradigmájára „cseréli" le. A természetutánzásnak kiszolgáltatott mimézist a természeti világot fantazmaként újraíró esztétikai stratégia váltja le, mely a századfordulótól kezdve egyre erőteljesebb absztrakciós vonásokat mutat.23 Ennek a tendenciának az egyik sajátos jelensége a francia szürrealisták természet- és világvonatkozásokat újrafogalmazó „modern mitológiája". A szürrealista fantasztikum megőrzött bizonyos természeti és figuratív elemeket, de ezek a motívumok nem valamiféle autentikus természet részeiként jelentek meg, hanem egy heterogén és mesterséges kultúrafelfogás keretében, már eleve konstrukcióként jöttek létre. Aragon és Breton modern mitológiájából hiányzik a természet és a szubjektum egymást kölcsönösen hitelesítő romantikus totalitása, mivel mind az „Én" különböző képzetei, mind a „Természet/ Világ" jelei egyaránt beleomlanak a szürrealista képalkotás autonómiájába.24 Lovecraft mitológiája hasonló működést hoz létre, hiszen a dolgok mögött „valami egészen más van", de ez a Másság mint referencia - a Mítosz képlékeny természete miatt - sohasem azonosítható pontosan, ami azt eredményezi, hogy a történetek bázisvalósága fantazmák sorozatává oldódik fel.25 Ugyanakkor ezt a természet-kultúra viszonyt nem csak a modernista kultúrafelfogás konstrukciós elvei felől lehet értelmezni, hiszen - és többek között ez teszi vonzóvá Lovecraftot a kortárs poszthumanizmus és ökogótika 26 számára - a kozmikus horrort közvetítő természetkultúra hibriditása egy olyan, emberi befolyásolást levetkőző, egyszerre materiális és vitális xenoökológiaként nyilvánul meg, melynek ágendája antropomorfizálhatatlan marad. Itt egy olyan szemléleti átalakulás megy végbe, mely az amerikai és európai gótikus hagyomány közti specifikus differencia újraértelmezéseként is felfogható a történelem és természet kölcsönös megítélésének összefüggésében. Itt arra gondolunk, hogy az amerikai gótika és annak máig ható formaváltozatai, transzmutációi (southern gothic, rural 23 Vö. Michael Pauen, „Die Diskreditierung der Natur: Zur Entwicklung der Aesthetik der Abstraktion", in Ästhetik und Naturerfahrung, Hg. Jörg Zimmermann, 369-384 (Stuttgart-Bad Cannstatt: frommann-hoLzboog, 1996). 24 Vö. Karl Heinz Böhler, „Naturgefühl ist kein Gefühl der Natur: Die sürrealistische Evokation der Natur mit Rücksicht auf das romantische Erhabene", in Zimmermann, Ästhetik und Naturerfahrung, 419-441,440. 25 Lovecraft és a modernités általános viszonyához lásd: Gerry Carlin-Nicola Allen, „Síimé and Western Man: H. P. Lovecraft in the Time of Modernism", in New Critical Essays on H. P. Lovecraft, ed. David Simmons (New York: y Palgrave Macmillan, 2013), 73-90. A szürrealizmushoz vö. Nemes, „A Pickman-paradoxon". 26 Az ökogótika kérdéséhez lásd Horváth Márk Az ökogótika és az antropocén gótikus értelmezései című tanulmányát a jelen számból.