HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba
NEMES Z. MÁRIÓ - VIRÁGH ANDRÁS / A HALOTTAK GLOBÁLISAN LOVAGOLNAK 161 Lokális gótikamutációk Azt gondoljuk, hogy a globálgótikus hibriditás kapcsán felvetett szubverziót és innovációt érintő kérdéseket érdemes módszertanilag komolyan venni, ha a kortárs gótika különböző transzverzális formáról beszélünk, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy nem szabad se negatívan, se pozitívan homogenizálni a globalizáció formátlanító tendenciáit. A gótika mutációs hajlandóságát mindig differenciáltan, az adott lokális kultúra társadalmi és mediális viszonyai mentén kell értelmezni, hiszen csak így tudjuk feltárni a partikuláris hibridek származás- és műfaji-esztétikai szövettanát. A továbbiakban két ilyen transznacionális kontextusban is életképes lokális hibridet szeretnénk röviden bemutatni. A nyugatosodás imperatívusza és tradicionalizmus ideológiája között máig őrlődő (poszt)modern japán társadalmat a hibridizáció laboratóriumának is szokták tekinteni a különböző kultúraelméleti vizsgálódások.59 Ahogy az a legtöbb nyugati (pop)kulturális tradícióival megtörtént, úgy a II. világháború után a gótika esetében is végbement egy kifejezetten erős japán újrakódolás, sőt a kortárs posztmodern piac tekintetében Japán jelenleg globálgótikus nagyhatalomnak számít. Az első Lovecraft-szövegek például már aránylag korán, az 1940-es években elkezdenek japánul megjelenni, többek között a fantasztikus irodalmat közlő Hakaba magazin hasábjain. Mizuki Shigeru 1962-ben elkészíti az első manga-adaptációt Chitei No Ashito (Az alvilág léptei) címen, mely a Rémület Dunwichben (1929) japán környezetbe helyezett és „újrahonosított" változata. De az igazi nagy fordulat - mely a nemzetközi Lovecraft-recepció szempontjából is mérföldkő - a nyolcvanas évekre tehető, amikor a Sandy Petersen által tervezett Cthulhu hívása-szerepjáték (1981) betör a távol-keleti szigetország geek-kultúrájába. Hirtelen felbukkan több olyan szerző, aki nemcsak saját művészetében hasznosítja a lovecrafti impulzusokat, hanem szervezi is a recepciót. Ilyen volt például Ken Asamatsu, aki a japán szcéna központi alakjának tekinthető. Neki köszönhető a Lovecraftösszkiadás megjelentetése (1986), illetve elindított egy japán horrorszerzők által jegyzett, de angolra is lefordított prózaantológia-sorozatot is, melynek első kötete a Hishin (A rejtőző istenek) címen jelent meg 1998-ban. Asamatsu mellett még Chiaki Konakát érdemes megemlíteni, aki irodalmi tevékenysége mellett több fontos anime forgatókönyvét is jegyzi (Armitage III [1995], Astro Boy [2003], Digimon-sorozat), de az ő Marebi to (2004) című regénye szolgált az alapjául Takeshi Shimizu azonos című filmjének, melyet a kétezres évek posztmodern filmes gótikáját nagyban meghatározó ún. J-horror áramlat legerősebb Lovecraft-hatásokat mutató alkotása. A japán Lovecraft-recepciót azért is akartuk megidézni, mert itt a változó mediális közvetítésekben (film, regény, anime, manga, R.P.G., videojáték stb.) lokális beíródások, kisajátítódások és mutációk jönnek létre, ilyen például a lovecrafti 59 Yvonne Speilmann, Hybridkultur (Berlin: Suhrkamp Verlag, 2010), 7-30; Shuichi Kató, „Japan as a Hybrid Culture", trans. Kimiko Yagi and Rebecca Jennison, Review of Japanese Culture and Society 1, no. 1. (1986): 15-24.