HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba
164 TANULMÁNYOK Burroughs. De ezen a ponton érdemes megemlíteni olyan lokális brit kontextusokat is, mint például a telefantasy, mely az angol televíziózás keretein belül teremtett heterogén műfajkonstellációkat. Itt mindenekelőtt a klasszikus Doctor Who (1963-1989) szériára kell gondolni, mely játszi könnyedséggel használta fel és keverte az ökológiai horror, murder mystery, űropera, planetary romance és a steampunk stb. kódjait. A new weird (melyhez többek között China Miéville, Jeff VanderMeer, K. J. Bishop, Steph Swainston sorolható) a horroresztétika integrálása mentén különböztette meg magát a brit sci-fi boom fővonalától, de az urban fantasyvel és az urban gothic-kal is mutat rokonságot, hiszen a történetek legtöbbször a realitás-fantasztikum kettős logikája mentén strukturálódó városi környezetben játszódnak. A mozgalom teoretikusaiként is működő VanderMeer és Miéville elméleti írásaiban egyaránt megfigyelhető az a törekvés, hogy a spekulatív fikció kanonikus hagyományvonalától egy alternatív kánont („haute weird parakánon") különböztessenek el. Ez többek közt azzal jár, hogy sok tekintetben Lovecraftra hagyatkozva megpróbálják elhatárolni - „emancipálni" a weird-irodalmat a gótikán belül, például a weird (különös, titokzatos, bizarr stb.) és a kísérteties (illetve a hantológia) közti különbségtétellel. A gótikus hantológia Miéville szerint a már ismert nem kívánt visszatérésen alapszik, míg a weird egy radikális alteritást, egy, a maga teljességében felderíthetetlen és formátlan opacitást képvisel, mely a kísértetiesnek és az otthonosnak egyaránt antitézise („abr-canny").69 A radikális alteritás gondolata a kozmikus horror koncepcióját mozgósítja és annak ontológiai destabilizáló erejét hangsúlyozza ki, ezért is állíthatjuk, hogy a horror fenomenológiai értelmezéseivel szemben a weird esztétikája rendelkezik egy (poszt)metafizikus vetülettel, mely különösen a spekulatív realista filozófia számára jelent fontos vonatkoztatási pontot. A weird körüli viták összefoglalására nincs most lehetőség, ezért Mark Fisher definíciójára utalnánk csak, mely lehetőséget ad a weird és a gótikus hibriditás közti összefüggések jelzésére. Fisher szerint „a weird az, ami nem tartozik sehová. [...] A weird entitás vagy tartalom olyan különös, hogy azt az érzést kelti, hogy nem kellene léteznie, vagy legalábbis nem itt kellene léteznie."70 Az összeilleszthetetlennek vélt elemek összeillesztéséből adódó sokkhatás tehát épp azokat a mentális-kulturális konstrukciókat kezdi ki, melyek az öszszeilleszthetőség lehetőségmezejét preformálják a szubjektum számára. A „sehová nem tartozás" effektusa épp abból áll elő, hogy a szimbolikus rendszer konstrukciós elvei nem képesek „letisztázni", vagyis olyan együttállásokra felbontani a weirdet, mely együttállások már szervesíthetőek a konszenzuális-társadalmi realitásba (az „itt"-be). A weirdnek „nem kellene léteznie", de létezik, vagyis nem lehet puszta fikcióként se domesztikálni, nem lehet átutalni egy másik ontológiai rend 69 China Miéville, „On Monsters: Or, Nine or More (Monstrous) Not Cannies", Journal of the Fantastic in the Arts 23, no. 3. (2012): 377-392, 380-382. 70 Mark Fisher, The Weird and the Eerie (London: Repeater, 2017), 10-15. Az idézetek Bartha Judit fordításai.