HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nemes Z. Márió - Wirágh András: A halottak globálisan lovagolnak. Bevezetés a kortárs gótikus diskurzusokba

166 TANULMÁNYOK nem pedig megismerést és/vagy hiánytalan megjelenítést. A természetben létezés harmonikus kozmosza helyett poszthumán káoszmosz alakítja át az emberi kon­díciót, ahol a szörnytest bélrendszerének „technoemésztése" (Donna Нага way) egyfajta „természettelenítést" hajt végre.74 Vagyis itt is érzékelhetjük a new weird old weird iránti elkötelezettségét, hiszen ez a horrorizált természetkultúra-hibrid Lovecraft xenoökológiai vízióját idézi fel, egy olyan csápszerű szörnyváros rém­álmát, mely a posztmodern gótika körülményei közt a városi létezés hétköznapi kondíciója. Zárásképpen röviden visszatérnénk a kortárs magyar irodalom gótikus voná­sainak kérdéséhez. Nem rendelkezünk még azzal az irodalomtörténeti távlattal, hogy rendszerszintű kijelentéseket kockáztathassunk meg a kétezertízes évek prózapoétikai változásairól, de a számszerűsíthető példák miatt nyilvánvalónak tűnik, hogy pozitív módon megváltozott a spekulatív fikciós és szépirodalmi me­ző közti kapcsolat. Ennek keretében több olyan prózakötet jelent meg az irodalmi intézményrendszeren belül, melyek a posztmodern gótika szerteágazó és hibrid esztétikájának hatását mutatják. Csak illusztratív felsorolásképp: Szeghalmi Lőrinc: Levelek az árnyékvilágból (Magvető, Budapest, 2012); Szabó Róbert Csaba: Fekete Dacia (Libri, 2012) Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach (Libri, 2012); Benedek Szabolcs: Vér-trilógia (Libri, 2012-2013); Bartók Imre: Virágba borult világvége-triló­gia (Libri, 2013-2015); Farkas Tiborc: Vadidegen (Libri, 2014); Havasréti József: Úrérzékeny lelkek (Magvető, Budapest, 2014); Sepsi László: Pinky (Libri, Budapest, 2016); Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr (JAK-PRAE.HU, Budapest, 2016); Ve­res Attila: Odakint sötétebb (2017); Szerényi Szabolcs: Éhség (Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2017); Farkas Balázs: Lu purpu (Fiatal írók Szövetsége, Budapest, 2019); Moskát Anita: Irha és bőr (Gabo, Budapest, 2019); Böszörményi Márton: Meixner Józsefné apoteózisa (Napkút, 2020). Emellett fontos megemlíteni a weird szubkultú­ra (mely az szépirodalmi közeggel is számos átfedést mutat) utóbbi évtizedben kialakult olyan fórumait és paraintézményeit, mint The Black Aether, az Online H. P. Lovecraft Magazin vagy a 2016-ban induló, nyomtatott lovecraftiánus magazin, az Azilum. Ezek a fórumok egyszerre ápolják Lovecraft szellemi-irodalmi öröksé­gét, segítenek a weird műfajának és esztétikájának hazai közvetítésében, illetve publikációs felületet nyújtanak kezdő vagy már elismert magyar szerzőknek. A kulturális regiszterek, terek és közegek közti kreatív fluktuációt a popkultú­­ra-kutatás elméleti és kritikai műhelyei is támogatják, ebben a dialógusban a H. Nagy Péter vezette MA Populáris Kultúra Kutatócsoport tevékenysége, a szegedi Próza Nostra online kritikai műhelye, a Prae folyóirat tematikus számai, a Min­d folyóirat Holtsáv-rovata vagy a József Attila Kör POPJAK című kultikus rendez­vénysorozata mind-mind meghatározóak (voltak). Az a kérdéssor, hogy ez a je­lenleg is virágzó kultúraközi interakció milyen módon fogja megváltoztatni a 74 Vö. Daniel Hourigan, On the Possibility of Legal Form in Miéville's Speculative Fictions, hozzáférés: 2020.09.08, https://www.academia.edu/33990201/Ôn_the_Possibility_of_Legal_Form_in_Mi% C3%A- 9villes_Speculative_Fiction_pre-pub_draft,

Next