HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Fekete I. Alfonz: New Weird
212 TANULMÁNYOK . Wolfe megjegyzi, hogy a műfaj elnevezés „marketing kategóriát, más esetben irodalmi és narratív konvenciókat, még más esetben olyan szövegek gyűjteményét jelöli, amelyek affektus és világnézet szempontjából hasonlóságot mutatnak",s ebből a felsorolásból is látszik, hogy kettő kívül esik az irodalom hatáskörén. A harmadikat azonban azért (is) érdemes jobban megvizsgálni, mert általa leírható, hogyan különbözik a New Weird a többi kortárs irodalmi irányoktól: egy peremterületi termék milyen módon emelkedik be a kortárs kultúrába. Ahogyan H. P. Lovecraft írja a 20. század húszas éveiben a már kikristályosodott weird történetről: „eszköztára nem merül ki a titokzatos gyilkosságokban, a véres csontokban, vagy a lepellel borított, lánccsörgető alakokban".5 Sokkal inkább céljának tekinti, hogy a „külső, ismeretlen erőktől való lélegzetelállító és megmagyarázhatatlan iszony légköre" lebegje be, vagy implikálja „a természet változhatatlan törvényeinek gonosz és különös áthágásának vagy hatálytalanításának lehetőségét, mely törvények kizárólagos véderőink a káosz és a végtelen úr démonainak támadásai ellen". Ezen meghatározás alapján világos, hogy miként igyekszik Lovecraft eltávolítani a weird történetet a 19. században szélesebb olvasói közönséget magáénak tudó gótikus irodalomtól, valamint a viktoriánus romantika hagyományos kísértettörténeteitől. Az azóta eltelt több mint két évszázadban filozófiai, esztétikai és kommerciális szempontok mentén alakult a weird irodalom. Ez idő alatt több jelzőt, fordulópontot és újrakezdést is megélő irányzat már régen nem csak az irodalom sajátja. A weird jelenség a kortárs magas és a populáris kultúra olyan szegmenseiben is megtalálható, mint a film, a sorozat 10 vagy a képregény.11 Az angolszász kultúra pajzsra emelte, a Penguin kiadó Clas 3 Gary К. Wolfe, Evaporating Genres: Essays on Fantastic Literature (Middletown: Wesleyan University Press, 2011), 52. 4 A Lovecraft által használt Weird Tale kitételre használom ezt az elnevezést. Ugyanakkor a Weird Tales (1923-1954) ponyvamagazinban publikáló és részben a Lovecraft-körhöz kapcsolódó alkotók szövegeivel hozom összefüggésbe ezt a némileg leegyszerűsítő definíciót. A Lovecraft-kutatók rémtörténetként hivatkoznak rá a Természetfeletti rettenet az irodalomban című esszét alapul véve. 5 H. P. Lovecraft, „Természetfeletti rettenet az irodalomban", ford. Galamb Zoltán, in H. P. Lovecraft, Összes művei, vál., szerk. Galamb Zoltán, Kornya Zsolt és Tézsla Ervin, 3 köt., 2:443-511 (Szeged: Szűkíts Kiadó, 2003), 446. 6 Uo. 7 Uo. 8 Ezt a kifejezést azokra a szövegekre alkalmazom, amelyekben a visszatérő szellemek, ahogyan arra Miéville egy esszéjében rámutat, „apoteózisai a megelőző évszázadnak [a 18. századnak], időn kívüliek, reakciós utóvédelmet látnak el saját szentimentalizmusukban a jövő által kísértve". China Miéville, „M.R. James and the Quantum Vampire Weird: Hauntological, Versus and/or and and/or or?", Collapse, no. 4. (2009): 105-128,117. Miéville ezen irányzat főbb képviselőjének Charles Dickenst nevezi meg. 9 Birtoklás (1981), Az őrület torkában (1995), Halálhajó (1997). Ide köthető még A nyolcadik utas: a Halál (1979), A dolog (1982) vagy Az átok (1987). 10 Olvasatomban ide érthetőek a következő sorozatok: A törvény nevében (2014—) első évada, Twin Peaks, Visszajárok [Les Revenants] (2012—) és az Atlanta (2016-). 11 Például a Hellboy.