HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)

2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Márk: Az ökogótika és az antropocén gótikus értelmezései

HORVÁTH MÁRK­­ AZ ÖKOGÓTIKA ÉS AZ ANTROPOCÉN GÓTIKUS ÉRTELMEZÉSEI 22­7 vizsgálódása felől egyértelműen egy formálódó teoretikus irányként írja le az ökogótikát, addig Smith és Yeo sokkal inkább esztétikai és írástechnikai eszköz­ként vagy hangulati elemként közelíti meg azt. Mindeközben Parker és Poland látszólag a szűk és fegyelmezett teoretikus keret és az interdiszciplináris nyitott­ság között kíván egyensúlyozni, amikor kijelentik, hogy a gótikus kifejezés jelen­tését a lehető legtágabban kívánják értelmezni, miközben bevezető tanulmányuk­ban egyből rátérnek az ökogótika és ökohorror teoretikus szétszálazásának em­bert próbáló feladatának. A Gothic Nature című folyóirat szerkesztőpárosa - a ki­advány alcímében is jelezve - az ökohorroron belüli új irányként közelíti meg az ökogótikát, mindeközben egy új elméleti kiindulópontként is tekintenek rá.10 jelen tanulmány szerzője számára a legizgalmasabb és a legmeggyőzőbb kí­sérlet a gótikus természetfelfogás, valamint az ökogótika átfogó elméletként való bemutatására Jonas Andreasen Lysgaard, Stefan Bengtsson és Martin Hau­­berg-Lund Langessen nagyszabású kötete, a Dark Pedagogy, amely a horrort és az antropocént kapcsolja össze a kortárs pedagógiai elméletekkel a spekulatív realiz­must, valamint bizonyos poszthumanista megfontolásokat alkalmazva kötetük­ben. Munkájuk egyértelműen támaszkodik a nagy horror szerző, H. P. Lovecraft több művére is, miközben teoretikus sarokköveinek a spekulatív realizmus olyan központi figurái tekinthetőek, mint a jelen tanulmányban is felbukkanó Timothy Morton vagy az irányzat alapítója, Graham Harman, aki maga is egy egész köny­vet szentelt Lovecraft horrorvilágának.11 A három szerző munkájára még vissza­térünk az ökogótika fogalmának definiálása közben, de a Dark Pedagogy filozófiai és oktatáselméleti mélysége, interdiszciplináris nyitottsága, letagadhatatlan aktu­alitása és példamutató elméleti bátorsága erős érvként szerepelhet az ökogótika valódi érvénnyel rendelkező elméletként való megközelítésére. William Hughes és Andrew Smith 2013-as, EcoGothic című művük bevezető tanulmányában ki­emelik, hogy az ökogótika az ökológiai válság által meghatározott, vad és fenye­gető természetképek reprezentációját kívánja ötvözni a kortárs ökokritikai és filo­zófiai gondolkodás belátásaival úgy, hogy a tájat és a helyet alapvetően a krízis helyeként írják le, amely - miközben társadalmi, politikai és kulturális bizonyta­lanságokat okoz vagy fed fel­­ fennálló és dominánsnak tűnő világnézeteket, ideológiai megközelítéseket kérdőjelez meg. Eszerint az ökogótika nem más, mint a természet monstruozitásának és fenyegető jellegének felfedésén keresztül rá­­mutatás egy olyan radikális alteritásra, amelyhez számtalan szálon kötődünk, sőt az antropocén korszakban az ember geológiai erőként tételeződik, mégis nem azonos antropocentrikus elképzeléseinkkel, ideáinkkal vagy nézeteinkkel. Hughes és Smith megkerülhetetlen tanulmánya, valamint a Dark Pedagogy merész, elmélet­alkotó törekvése alapján könnyebben megérthetjük, hogy miért véltem tanulmá­nyom elején egyértelmű kapcsolatot felfedezni a poszthumán és spekulatív realis- 10 Parker and Poland, „Gothic Nature: An Introduction", 1-2. 11 Jonas Andreasen Lysgaard, Stefan Bengtsson and Martin Hauberg-Lund Laugessen, Dark Pe­­dagogy. Education, Horror and the Anthropocene (Houndmills, New York: Palgrave Pivot, 2019).

Next