HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Márk: Az ökogótika és az antropocén gótikus értelmezései
HORVÁTH MÁRK AZ ÖKOGÓTIKA ÉS AZ ANTROPOCÉN GÓTIKUS ÉRTELMEZÉSEI 227 vizsgálódása felől egyértelműen egy formálódó teoretikus irányként írja le az ökogótikát, addig Smith és Yeo sokkal inkább esztétikai és írástechnikai eszközként vagy hangulati elemként közelíti meg azt. Mindeközben Parker és Poland látszólag a szűk és fegyelmezett teoretikus keret és az interdiszciplináris nyitottság között kíván egyensúlyozni, amikor kijelentik, hogy a gótikus kifejezés jelentését a lehető legtágabban kívánják értelmezni, miközben bevezető tanulmányukban egyből rátérnek az ökogótika és ökohorror teoretikus szétszálazásának embert próbáló feladatának. A Gothic Nature című folyóirat szerkesztőpárosa - a kiadvány alcímében is jelezve - az ökohorroron belüli új irányként közelíti meg az ökogótikát, mindeközben egy új elméleti kiindulópontként is tekintenek rá.10 jelen tanulmány szerzője számára a legizgalmasabb és a legmeggyőzőbb kísérlet a gótikus természetfelfogás, valamint az ökogótika átfogó elméletként való bemutatására Jonas Andreasen Lysgaard, Stefan Bengtsson és Martin Hauberg-Lund Langessen nagyszabású kötete, a Dark Pedagogy, amely a horrort és az antropocént kapcsolja össze a kortárs pedagógiai elméletekkel a spekulatív realizmust, valamint bizonyos poszthumanista megfontolásokat alkalmazva kötetükben. Munkájuk egyértelműen támaszkodik a nagy horror szerző, H. P. Lovecraft több művére is, miközben teoretikus sarokköveinek a spekulatív realizmus olyan központi figurái tekinthetőek, mint a jelen tanulmányban is felbukkanó Timothy Morton vagy az irányzat alapítója, Graham Harman, aki maga is egy egész könyvet szentelt Lovecraft horrorvilágának.11 A három szerző munkájára még visszatérünk az ökogótika fogalmának definiálása közben, de a Dark Pedagogy filozófiai és oktatáselméleti mélysége, interdiszciplináris nyitottsága, letagadhatatlan aktualitása és példamutató elméleti bátorsága erős érvként szerepelhet az ökogótika valódi érvénnyel rendelkező elméletként való megközelítésére. William Hughes és Andrew Smith 2013-as, EcoGothic című művük bevezető tanulmányában kiemelik, hogy az ökogótika az ökológiai válság által meghatározott, vad és fenyegető természetképek reprezentációját kívánja ötvözni a kortárs ökokritikai és filozófiai gondolkodás belátásaival úgy, hogy a tájat és a helyet alapvetően a krízis helyeként írják le, amely - miközben társadalmi, politikai és kulturális bizonytalanságokat okoz vagy fed fel fennálló és dominánsnak tűnő világnézeteket, ideológiai megközelítéseket kérdőjelez meg. Eszerint az ökogótika nem más, mint a természet monstruozitásának és fenyegető jellegének felfedésén keresztül rámutatás egy olyan radikális alteritásra, amelyhez számtalan szálon kötődünk, sőt az antropocén korszakban az ember geológiai erőként tételeződik, mégis nem azonos antropocentrikus elképzeléseinkkel, ideáinkkal vagy nézeteinkkel. Hughes és Smith megkerülhetetlen tanulmánya, valamint a Dark Pedagogy merész, elméletalkotó törekvése alapján könnyebben megérthetjük, hogy miért véltem tanulmányom elején egyértelmű kapcsolatot felfedezni a poszthumán és spekulatív realis- 10 Parker and Poland, „Gothic Nature: An Introduction", 1-2. 11 Jonas Andreasen Lysgaard, Stefan Bengtsson and Martin Hauberg-Lund Laugessen, Dark Pedagogy. Education, Horror and the Anthropocene (Houndmills, New York: Palgrave Pivot, 2019).