HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 66. ÉVFOLYAM (2020)
2020 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Márk: Az ökogótika és az antropocén gótikus értelmezései
HORVÁTH MÁRK AZ ÖKOGÓTIKA ÉS AZ ANTROPOCÉN GÓTIKUS ÉRTELMEZÉSEI 237 megértéséhez járulnak hozzá, hanem rámutatnak a környezeti válság ökogótikus jegyeire. Sőt, azt is megkockáztathatjuk, hogy a dithulucén és a sötét ökológia fogalma önmagában is ökogótikus megközelítésről vagy perspektíváról árulkodik. Haraway több fogalmat is megalkot erre a horrorisztikus valóságra. Az antropocén fogalma mellett bevezeti a cithulucén elnevezést is. Első látásra ez a szóösszetétel H. P. Lovecraft Cthulhu nevű szörnyére utal, azonban a helyzet távolról sem ilyen egyszerű. A cithulucén kifejezés a görög khthonios szóból ered, és azokra a szubterrán, elemi erőkre utal, amelyek démonikus hatásokat fejtenek ki a föld felszínén. Mint Haraway fogalmaz, „a cithulucén nem záródik önmagára, nem alkot kerek egészet, érintkezési zónái áthatóak, és folyamatosan tekervényes végtagokat bocsátanak ki magukból."50 Az antropocén tehát egy olyan horrorisztikus valóság, amely csápjain és nyálkás végtagjain keresztül nyilvánítja ki a maga romboló, furcsa és egyben elbizonytalanító jelenlétét. Graham Harman kiemeli Lovecraft Cthulhu hívása című novellája kapcsán, hogy a horrornak mint műfajnak elsődleges jellemzője a hozzáférhetetlenség.51 Láthatjuk, hogy az olyan irodalmi műfajok, mint a horror vagy a science fiction éppen ezen hozzáférhetetlenségük révén kapcsolódnak a poszthumán diskurzushoz. Sem a cithulucénhez, sem Cthulhuhoz nem tudunk közvetlenül hozzáférkőzni, ez kölcsönöz a létezőnek kísértetiességet, baljós jelleget. Nem kapunk konkrét képet arról, micsoda Cthulhu, csupán valami, ami hasonlít több entitás egyvelegére. Ugyanígy a harawayi cithulucénben megnyilvánuló haldokló természet és annak furcsa, hibrid lényei is visszahúzódnak a megismeréstől. A furcsa összefonódásoknak csupán egy - többé-kevésbé felszínes - rétegéig képes eljutni a tudományos megismerés. Úgy is értelmezhetjük a dithulucént, mint az antropocén tünetét, mivel az antropocén mint határvonal helyrehozhatatlan cezúra, diszkontinuitás, amelyben a temporális folyam megreked, iránytalanná és megtörtté válik.52 Morton az Ecology Without Nature című kötetében így vezeti be a „sötét ökológia" fogalmát: „a sötét ökológia egy melankolikus etika. Mivel képtelenek vagyunk kivetni magunkból vagy felemészteni a másikat, [...] a cselekvőképességünk felfüggesztődik".53 A sötét ökológia melankolikus attitűdje esztétikus formát is ölthet. A természeti létezőkkel nem mint tiszta, ártatlan alteritásokkal találkozunk, hanem a felbomlás és az összeomlás tüneteiként. Morton szerint az embernek önmagát a természet gondozójaként azonosító ökológiai gondolkodása pontosan a természetkárosítást eredményező szubjektum/objektum elválasztást, a kívülállóság illúzióját tartja fenn. Mint fogalmaz, „a széplélek képtelen belátni, hogy az a gonoszság, amelyet elítél, saját létéhez elengedhetetlen, sőt tiszta szub 50 Haraway, Staying with the Trouble..., 33. 51 Graham Harman, Weird Realism: Lovecraft and Philosophy (Alresford: Zero Books, 2013). 52 Haraway, Staying with the Trouble..., 101. 53 Timothy Morton, Ecology Without Nature: Rethinking Environmental Aesthetics (Cambridge: Harvard University Press, 2007), 186.