HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 67. ÉVFOLYAM (2021)

2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mary k. Holland: Realizmusok a posztmodernizmus idején és után

MARY S. HOLLAND­­ REALIZMUSOK A POSZTMODERNIZMUS IDEJÉN ÉS UTÁN 233 - metarealizmus (Philip Tew, 2003) - spekulatív realizmus (Ramón Saldivar, 2007) - cselekvő realizmus (Karan Barad, 2007) - nyugtalanító realizmus (Katarzyna Berlin, 2008) - kapitalista realizmus (Mark Fisher, 2009) - poszt-posztmodern realizmus (Madhu Dubey, 2011) - posztstrukturalista realizmus (Holland, 2013) - metonimikus realizmus (Pam Morris, 2013) - ökokritikai realizmus (Reinhard Hennig, 2013) - relációs realizmus (Zuzanna Jakubowski, 2013) - metafikciós realizmus (Holland, 2014). Ez a lista nehéz - ha nem éppen bosszantó - kérdéseket tesz föl a kortárs irodalom kritikusainak arra vonatkozóan, hogy milyen implikációk járulnak ehhez a terminushoz, amikor megpróbáljuk megérteni a realizmus és poszt­modern utáni irodalmat. Mivel én is jócskán felelős vagyok azért, hogy ilyen zavaros a helyzet, hiszen előadásaimban és publikációimban három realiz­mus-fogalmat is bevezettem, ez a könyv részben arra irányuló igyekezet, hogy elkezdjem a dolgokat a helyükre pakolni ebben az irodalmi rendetlenségben, melynek létrejöttéhez én is több ízben hozzájárultam. De nemcsak a vezeklés motivált, hanem a vágy is, hogy még alaposabban és diakronikusan is kidol­gozzam mindazt, amivel már korábban is próbálkoztam a kortárs realizmusra irányuló kutatásaim során, de ez csak részlegesen sikerült, és csakis a szink­ron jelenségekre figyeltem. Most azonban meg akartam érteni azt a kapcsola­tot is, mely a realizmus korábbi elmélete és irodalmi megvalósulása, valamint a kortárs technikai és formai innovációi között van. A kifejezések mindegyike kötődik a realizmushoz, de bizonyos szem­pontból a posztmodernizmus vagy közeli rokona, a cultural midies is befo­lyást gyakorol rájuk, s maguk a definíciókísérletek is azt sugallják, hogy itt jól felismerhető kapcsolatokról van szó. Azt jelzik, hogy a posztmodern pe­riódusban és az utána következő időkben mindig is élénken foglalkoztak a realizmussal (lásd Auerbachot követve White „figuratív” realizmusát); hogy elutasítják a premodern realizmust (lásd „traumatikus” és „hisztérikus” rea­lizmus); hogy érdeklődés támadt az iránt, hogyan változik a realizmus, ami­kor posztmodern és/vagy posztstrukturalista kontextusban olvassuk vagy használjuk (lásd „őrült”, „kapitalista”, „posztmodern”, „posztstrukturalista”, „poszt-posztmodern” realizmus), hogy elismerik az új vagy újabban feltűnő irodalmi technikák produktív szerepét, ide értve a metafikciót is (lásd

Next