HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 67. ÉVFOLYAM (2021)
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mary k. Holland: Realizmusok a posztmodernizmus idején és után
MARY S. HOLLAND REALIZMUSOK A POSZTMODERNIZMUS IDEJÉN ÉS UTÁN 235 zs.5 Borgmann a realizmustól a „közösségi ünnepek által tagolt rendet kölcsönzi, hogy „megoldást találjon” a „posztmodern kritika ellentmondásaira” a „posztmodern realizmusban”, és noha William Thornton és Songkok Han Thornton egy évvel később elutasítják Borgmann megoldását, az ő posztmodern realizmus-koncepciójuk is a premodern realizmussal kapcsolatba hozható konvenciókon és etikai elveken nyugszik. Ezek mellett a korai fogalmi meghatározás-kísérletek mellett másfajta próbálkozások is születtek a filozófiától a fotográfiáig, a fikcióig és a drámáig több területre kiterjedve. Az én „posztmodern realizmus”-koncepcióm egy 2012-es tanulmányban olvasható A. M. Homes-ról, és jelentősen támaszkodik ezekre a korai definíciókra, valamint magában foglal egy metafiktív kommentárt is a realizmusról magáról, a kortárs realizmusok egy olyan aspektusáról, melyet az első, Metafiktív realizmus című fejezetben fejtek ki bővebben. A „realizmus” további értelmezései merítenek ugyan a régi realizmus-koncepcióból, de inkább az érdekli őket, hogyan működik tágabb értelemben a realizmus mint a valóság reprezentációja, Auerbachot, Morrist és Jamesont követve. Hayden White Figuratív realizmus: Tanulmányok a mimézisről című könyve (1999) egyenesen Auerbachtól kölcsönzi legfontosabb fogalmát, aki arra használja ezt, hogy megkülönböztesse az Ótestamentum mimetikus rendszerét (melyben minden esemény összefügg egymással, és jelentésüket is egymástól nyerik), és „a különböző komponensek valamenynyien egy univerzális történelem fogalmához és annak értelmezéseihez tartoznak” (17), ami hiányzik az Iliászból és az Odüsszeiából. White-nak van egyrészt egy átfogó elmélete általában véve a realista írásról, és egy specifi- 5 Josh Toth, The Passing of Postmodernism (Albany: State University of New York University Press, 2010), 20. Részletesebben lásd Succeeding Postmodernism című könyvemben: 172-173. 6 Albert Brogmann, Crossing: the Postmodern Divide (Chicago: University of Chicago Press, 1992), 115. 7 A posztmodern realizmusról részletesebben lásd A Lamb in Wolfs Clothing című esszémet: 229-233. A posztmodern realizmusról a fotográfiában: Deborah Bowen, „Photography and the Postmodern Realism of Anita Brookner”, Mosaic: A Journal the Interdisciplinary Study of Literature 28, no. 2 (1995): 123-148; a filozófiában: Ruth Ronen, „Philosophical Realism and Postmodern Antirealism”, Style 29, no. 2 (1995): 184-201; a regényben: Mary Robertson, „Postmodern Realism: Discourse as Antihero in Donald Barthelme’s Brain Damage”, in Critical Essays on Donald Barthelme, ed. Richard Patterson, 124-139 (Boston: G. K. Hall & Co., 1992) és Christophe Den Tandt, „Pragmatic Commitments: Postmodern Realism in Don LeLillo, Maxine Hong Kingston and James Ellroy”, in Beyond Postmodernism: Reassessments in Literature, Theory and Culture, ed. Klaus Stierstrofer, 121-142 (Berlin: Walter de Gruyter, 2003); a drámában: David Kennedy Sauer, „Oleanna and The Children’s Hour: Misreading Sexuality on the Post/Modern Realistic Stage”, Modern Drama 43, no. 3 (2000): 421-441.