Hadi történetek, 1. kötet (1789)
nió ki küldött embereink, és a’ Törökök között, a’ mellyeket mi is, im e’ következendőkben, kívántunk egy két szóval illetni. — Júniusnak elején, csajkákra kelvén éjtszakának idején, a’ Belgrádi Törökök egynéhány ízben szándékoztak, a’Száván által evezvén, partunkra kiszállani; de népünknek sebes tüzelése miatt, semmiképpen reá nem mehettek. — Júniusnak 15-dik napján, S. M. L. Hertzeg HOHENLOE-nak hirűl hozták, hogy valami 300-ig való Törökség, hat hajókon Belgrád felé igyekezik, parantsola azért, hogy a’ Neugebauer Regementjéböl két Kompánia, 4. ágyúval rejtené el magát, a* Száva partján lévő ligetben, a’ Tigány szigete alsó végének által ellenében. A Törökök előre a lesről nem is gondolkoztak; hanem midőn már éppen a’ les hely előtt volnának, ellve 8* óra után, akkor vettek észre valamit, ’s azért is dugaszban lévő katonáink felé, kezdtek mind kartácsokkal, mind puskákból lövöldözni, íme a’ mi á LYÚ' kát okoztak. Az arra a’ végre éppen olly alkalmatos is volt, mintha ugyan mondva készült volna számokra, mert rakva, van régi vastag Fűzfákkal, a’ nád is bokrokkal elegyetten snk'jn felnőtte, godros is imitt amott.