Hadi történetek, 1. kötet (1789)
viselte, ’s melly Törököt levágott, nyerge kapájába tévén, úgy hozta el magával. — Je nem sült el tehát ez úttal a’ Török szándéka, hanem —Júliusnak 22-dikén virradóig, 3000-en lopódtak közzüle a’ Száva tsúttsára a’ náddal elegyes füzes közzé. A’ Spahik által is jöttek, éppen elejekbe a’ miéinknek, mivel észre vették, hogy ezeknek megvolna tiltva az ő reájok való ütés, sőt tsak tüzelés is *); de hogy az ágyúkkal kezdték ijjeszgetni, vissza vették magokat a’ ligetben lappangó Jantsárokhoz. — Innen egy óra múlva felkerekedtek, és a’ Száva partján, a’ nád ’s bokrok között el mentek, a’ Besárna felöl álló Pellegrini Regementjebéli legszélsö vigyázóinknak estek nagy sebességgel, kik igyekeztek ugyan magokat, Christian Had-t) Olly czéllal, hogy az ágyúkhoz közelebb tsalhatnák őket. — Ha Torok volt, a’ fő Vezér mindjárt Kontenánszot (Contenence) kiáltott, melly annyit tett, hogy a’ mieink tartóztatnákmeg magokat, az ellenségre való tüzeléstől, anynyival inkább annak megtámadásától. — A’ Wurmser Vitézei közzül némellyek a’ Kontenárszból, Kantza, Taeczot tsináltak, és ezért mondták osztán: az ilyen amolyan Kanca Tánca mia, még csak nem is szabad az embernek magát oltalmazni.