Hadi történetek, 1. kötet (1789)

meg­vegyék, és annál fogva , erről a­ rész­­ről, Hazánkba be­rontsanak. Oly megha­tároz­ással, Septembernek 8-dik napja éjjsza­­káján, az ágyúsokat az úgy neveztetett hadi Ligetbe (Kriegsinsel) szállították, és Zi­­mon ellenére fel­­ is szegezték. Azokkal, mindjárt reggeli hat órakor el kezdtek ke­­ménnyen lövöldözni a Strázsáink ’s a’ város felé, mellyben két háznak a’ tetejét­ is bé­­rontották. A’ Száva tsúttsát közel 1500-an meglepték, kik dé­lyesti 12. óráig, mago­kat egéssz erőben nem igen mutogatták; hanem 14 óra felé osztán jól ki lehetett ven­ni, hogy mintegy 25. zászlók mozognak a­ nád között, és ezentúl csak hamar, az ösz­­ve csoportozott Törökség, nagy rivalkodás­­sal az oda nem messze állott Uklánusaink felé rohan­. De bezzeg koránt sem ezek fordítottak most néki hátat — hanem­­ ezek­nek , a’ kik magokat áta­ljában o­ly vitézi módon forgatták ellene, hogy ezen naptól fogva éppen más szemekkel kezdették nézni a’ Törökök­ is az­ Uhlánusokat. Ugyan tsak még­ is megfordultak egyszer, és hevennyi­­ben újj szerentsét akartak próbálni vitéz Uhlánusaink ellen: de hogy a* C^esvit^va­­sas Regementjéből 1. Osztá­ly, a’Jósef Tos- Rána Dragonyossai közzűl pedig kettő se­­gíttségre érkezett, azonban a’ nemes Wurma­sér

Next