Hadi és más nevezetes történetek, 2. kötet (1790)
Mutató
ségtelen pompával el bujálkodnak? Miére nem vagytok olly bő’ kezűek, midőn a Közjóra 'kellene valamicskét fordítani ? — írod, hogy százanként, ezerenként adják ki Nagyyaitok az aranyat, a’ Korona5örzö Zászló- Allyaknak fel állítására, ’s hol van az az érdemes Tudós nádatok, a’ ki azoknak adakozását tapasztalta volna? — (Nem tudja még a’Barátom, hogy távól lététől fogva születtek már Hazánknak olly igaz Fijai, a’ kik tudják, ’s akarják is jutalmaztatni a’ Hazai Nyelv’ művelésében Dolgozókat. — Ezek, a’ T érdeklek’ Közlőjének szavai.) — Igen üldözéseket szenvedtek mind ekkoráig , valakik haldokló Nyelvünket temető sírjának széléről vissza akarták hozni; de —áltjott légyen még a’ sírban is azoknak a’ Hazai Szeretőknek tiszteletre méltó h.mi vök, a’ kik eddig is támogatták a’ Hazai Nyelvet; most pedig közönséges beiktatásán munkálkodnak, jól által látják ezek, mit vesztett eddig is a’ Haza , Nyelvének meg vetésével. ■— Ha illy nyomos dologban ezentúl is annyi gondatlansággal lennétek, mint eddig, örökös gyalázatotokra fogna minden külső Nemzetek előtt válni; valamint hogy a’ késő Maradék is, melly közönségesen az előtte hitteknek tselekedeteit szoros rámára voynya , és kémélietlenül meg szokta ítélni, még hideg hamvaira is átkot fog szórni a’ mostani nyomnak, ha oktalan meg hasonlása miatt el múlatja, a’ Haza’ bóldogságát ingadozatlan talpra állítani — most, a’ midőn legjobb módja van abban, olly módja, mellyet ha ki borsát kezeiből, nem méltó.