Hadi és más nevezetes történetek, 4. kötet (1791)
44-i ( o ) Gáti, Vedres, ’s Nyelvünk’ védelmező István *), Mi cimerez Magyart, vátig meg mutatván, Mit térsz, deák szóban bízván, Földi Tzézár ? Ally bár dandáriddal, mint kapun a’ vaszár. Majd eltérísz, ’s nád gyanánt szelek között lebegik, Füstbe mégy, ehyészel, ha Magyarra herzegsz; Kinek Fő Valóság, mint kezét a’ kardra; Úgy intézte Nyelvét győzd ’s ékes írókra. Adj kezet előbb hát e’ három tsivárinak, Mint magad’ ki tennéd szélvész hullamjábaki Ki lehetsz Hazádnak győzetlen Bajnoka, / Ne légy Tündér Ország’ zsinór Pártfogója, # * * * * * & * % NosTza dalra Musále! meg szünt a’ háború , Tzinege’ szóírásán nem énekel Daru. Szép Nyelvünkkel a’ szív ( melly leg főbb Szevettség) Eggyel Nemzetünkben; fénylik a’ ditsösség„ Erdely Ország. Huszonkettedik Ülés, Böjtelő Havának 22-dik fiatján. Elsőben. Minthogy Hiharvárra tegyenek bémelly helységet, magokat, a’ Ts Rendeknek közbenjárása által, ősi hajdúi szabadságokba, mellytől az időnek viszontagsága által ’s törvénytelenül is meg fosztattak, vissza helyheztetni feledeznék, ’s ezek között Szalonta is, mellyhez, és hozzája, tartozandó Jószágokhoz örökös jutta van Gróf Toldi Zsigmond Úrnak; erre való nézve Szalon fiának kérése ellen,a’ most meg nevezett 610E F 1 2 tör *) Ezen névvel jeleskedik ama fényes magyarságú Bárótzy Ok, al Deák-Magyar ellen írt gyönyörű munkájában.