Hadi és más nevezetes történetek, 5. kötet (1791)

•$& ( o ) 8i 5 taláin még most se hiszi a’ gyrenge Ember; de tsak el halgatott vele még eddig; reményijük ezután se fog szóllani, ’s mi is azért nem akartuk megnevezni. Magyar Országi Anekdoták , mellyek Szabó Izs,ás Békés Vármegyékből közöltettek velünk a napokban : Szabólts Vármegyében, bizonyos Helységbe bé szokott volt egy szemtelen farkas, ’s igen sok tyúkot, ludat, malatzot ’s a’ tél hordott. A’ Lakosok addig ’s addig ólálkodtak utánna , hogy egyszer tsak ugyan keleptzébe kerítették. Minekutánna t. i. ki-tanulták volna a’ szokott útját, egy vermet ástak annak mentében; azt fellyűl náddal befedték; ezen fedelet ismét földdel beterítették, ’s vigyázókat állítottak ki, a’ kik lessék a’ farkast. Megy a’ farkas sietve a’ prédára, ’s hát mikor a’ veremhez ért volna, lezuhan a’ mélységbe. Rajta mennek a’ fogolyfarkason a’ lesben lévő emberek, ’s kihúzzák a’ veremből elevenen. — Törvény tartatván reá, a’ lett a’ sententiája, hogy eggy öreg ürü kólomp ( harang ) köttelen vas lánttzal a’ nyakára, ’s azzal szélnek botsáttassék. Elindul a’ szegény farkas a’ kolomppal, szalad fel ’s alá, hegyen, völgyön nagy lármával, míg nem végre ki harangozá magát a’ világból, ’s életével adózott szemtelen kártékonyságáért. — Héj! ha a’nagy Városokbéli dolog kerülőknek is mind kolompot szorítanának a’ nyakokra, ’s úti füvet kötnének a’ talpok alá, úgy valóban sáska-járás’ idején egész Tartományokban se kivántalnának más ‘ sáskakergetök, ezeken kívül, Békés - Vármegyében , elszakaszt az árvíz egy töltést. Ennek meg orvoslásán , sok kezek dolgoztának leg ottan. Hordták t. i. mindenfelől a’ földet, és gallyat (fa-ágakat) a’ Lakosok. — Ezek között volt egy czigány is, akin, mivel kéttség kívül csak andalgott, jótva-