Hadifogoly Híradó, 1998 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1998-10-01 / 5. szám
Említést tett az augusztus 20-i Mátyás templomban megtartott ünnepi miséről és koszorúzásról. A nemzetközi - már meglévő és fejlődő - kapcsolatokról Tarczai Béla elnökhelyettes szólt. A Nemzetközi Szövetség elfogadta jelentkezésünket. Felvételünk esetén az évi tagdíj 60-70 ezer forintnak megfelelő deviza lenne. A szövetség jogot kapott a hadifogságban eltöltött idő igazolására. A Hadisírgondozó Intézet szerint Magyarországon jelenleg 16 helyen van németek által gondozott katonatemető. Palotás Mihály közölte, hogy új jogszabály szerint a hadifogságban elhaltak hozzátartozói - feleség, gyermek - egyszeri juttatásban részesülhetnek. Ezidáig a szövetségben mintegy 40-50 ilyen igazolást adtak ki. A „nyugati” hadifoglyok debreceni találkozójáról Köves Imre adott tájékoztatót, amihez a továbbiakban többen hozzászóltak, de megerősítették azt az álláspontot, hogy a szövetség tagságának - és vezetőségének - álláspontja: „nem teszünk különbséget nyugati és keleti hadifogoly között''. Többen szóltak pezsdülésről (Borsod, Békés megyei), de ugyancsak többen arról, hogy az emberek egyre fáradtabbak, érdektelenek, vezető szerepet nem vállalnak (Nagykáta, Somogy). Dr. Papp Tibor beszámolt a dokumentum-kötet kéziratának elkészültéről és nyomdába adásáról. Továbbá a megyei szervezetek adatait kérte szövetségünk megalakulása és működése feldolgozásához. A továbbiakban megállapította: „lüktető fázisba" került a szövetség tevékenysége. „Vagyunk, létezünk, kiléptünk az ország határain túlra, és még most jön a világszervezethez való csatlakozásunk." A résztvevők szinte valamennyien hozzászóltak a napirendi pontokhoz, illetve a beszámolóhoz és a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítéséhez - amit mindenki helyeselt. Az egyéb feltevések között megemlítendő, hogy Debrecenben október végén megtartandó közgyűlésen dől el, legyen továbbra is szervezet. A békéscsabaiak „regionális összejöveteleket" tartanának helyesnek. Borsodban rendkívül élénk a hadifogoly társadalmi élet, a békési példát pedig a jelenlevők „példaértékűnek” tartották (nők, fiatalok bevonása a klub életébe.) Cseh József elnök bejelentette, hogy ebben az évben még egy értekezletet kell tartani, amin remélhetőleg újabb eredményekről lehet számot adni. Antalfy István Visszapillantás augusztus 20-i nemzeti ünnepünkre és a hadifogoly „EMLÉKMISÉRE” Mivel a Híradó legutóbbi száma augusztus első napjaiban jelent meg, nem tájékoztathatott az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkről. Ennek pótlásaként jelen sorokban kíván Bajtársi Szövetségünk ennek eleget tenni, hiszen augusztus 20-a ma már hivatalosan is alkotmányos nemzeti ünnepünk sorába emeltetett és nemcsak Szent István első királyunk ünnepe, hanem a magyar államiság alkotmányos megteremtésének is ünnepe. Hogy a kettő egybeesik, az külön adománya nemzeti létünknek. Szent István karizmatikus egyénisége, személyes nagysága és igazi államférfiúi bölcsessége tette lehetővé, hogy a kalandozások során megfogyatkozott magyarság új hazájában, itt, a Kárpát medencében az európai népek sorába beilleszkedjék. Reálpolitikai érzéke tudta, hogy csak a kereszténység felvételével tudja népét átmenteni a jövőbe, megkezdte hát nagy munkáját a magyarság keresztény hitre térítését. Ez volt az alap, amelyre építhetett. Hatalmas munka volt, hiszen a magyarság közül, a nép vezetői közül is voltak nagyon komoly ellenzői a keresztény hit felvételének. Azonban István legyőzte valamennyijüket. Ebben bizonyára segítette származástudta, hiszen élt a Turul mondán kívül a hun hagyomány és Attila örökének tudata. Az augusztus 20-i ünnepséghez kapcsolódóan, mi, volt hadifoglyok a Bajtársi Szövetség rendezésében, Pál Lajos litkei bajtársunk kezdeményezésére és javaslatára e napon délelőtt 11 óra után a Budapesti Mátyás templomban tartott ünnepi szentmisével emlékeztünk meg a hadifogságból való hazatérésünk 50 éves évfordulójáról. Ez az 50 éves évforduló ugyan csak egy jelképes dátum, mivel a fogságból való hazatérés 1945-től kb. 1954-ig tartott. Zömmel azonban a hazatérés az 1947 és az 1948-as években történt, így került sor a hazatérés átlag évének számítható 1998-as évre. Annak ellenére, hogy előző Híradónkban még nem tudtuk ezt az évfordulót közhírré tenni, az ünnepi misén megjelent bajtársak és hozzátartozóik megtöltötték a templomot és így igazi, bensőséges ünneppé formálódott ez a megemlékezés. Ezért elsősorban ismételten köszönetet kell mondanunk Pál Lajos litkei bajtársunknak. A Mátyás templomban tartott istentisztelet befejezésével a Bajtársi Szövetség vezetői, számos tagtársunk és hozzátartozóikkal együtt a Hadtörténeti Múzem udvarában lévő „Hadifogoly Emlékműhöz vonultak és megkoszorúzták az ugyancsak Pál Lajos által adományozott babérkoszorúval az emlékművet. Palotás Mihály Bajtársaink megnyilatkozása szóban, írásban Részlet egy hosszabb tanulmányból, amelyet - más céllal, más felhívásra - Megyer Szabolcs bajtársunk írt, aki a Híradó szerkesztője is volt, amíg vissza nem vonult. „1993 márciusában - hívó szóra - beléptem a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségébe. Egyben a szövetség lapjának, a Hadifogoly Híradó szerkesztőségének is tagja lettem. Itt találkoztam azzal a korosztállyal, amelyet kötelező katonai szolgálatra bevonulásom idején ismertem meg. Az elég gyakori közgyűlések, vezetői értekezletek azt mutatják, hogy az 50 évvel ezelőtt halk és szűkszavú legényekből bőbeszédű, elhallgatni szinte nem is kívánó, koros urak lettek. Olyanok, akik szeretnek javaslatokat tenni, többször is felszólalni, hevesen vitatkozni, a lap számára írni még készségesebbek." „A bőbeszédűség általában az idős kor velejárója. De másként beszél a szovjet fogságban éhező, szomjazó, gyengeségtől szenvedő, éppen csak életben maradt ember, aki nem érte el a tiszti rendfokozatot és így került fogságba. És másként az értelmiségi bajtársra jellemző választékosság, gazdagabb szókincs.” „Idős bajtársaim - sorstársaim - közül sokan az élő szó helyett szívesebben írnak 3-8 évig tartó pokoljárásukról, mert élményanyaguk van bőven, és várva várt hazatérésük, ha sok esetben csonkán, betegen is, valóra vált. „Írnak szívesen, hiszen megjelent cikküket büszkén mutogatják az Isten háta mögötti kis falujukban. Képesek, talán reszketeg kézzel, akár 20 oldalt is papírra vetni, netán háromszázat legépeltetni. Arra is akad példa, hogy egyszerű, 1998. október