Haditechnikai Szemle 8. (1974)
1974 / 1. szám - Dr. Sándor Imre: Gépjármű motorok javítás utáni minősítése
DR. SÁNDOR IMRE oki. gépészmérnök egyetemi docens A gépjárműmotorok javítási technológiájának fontos része a javítás minőségének meghatározása. A javítási folyamat egyes szakaszai számottevő mértékben befolyásolják a javítás minőségét és gazdaságosságát. A motorok javítása során az egyes technológiai folyamatok közé beiktatott ellenőrzések ellenére a minőség nem azonos, akadnak olyan motorok is, melyek nem felelnek meg minden szempontból a követelményeknek. A javított motorok meghatározott bejáratási idő után kerülnek járműbe építhető állapotba. A javítás és bejáratás minőségének megállapítása nélkül minden motort azonos ideig kellene próbapadon járatni, annyi ideig, amennyit a gyenge minőségű javított motorok igényelnek. Ez feleslegesen leköti a motorpróbapadokat, korlátozza a javítási kapacitást, azonkívül indokolatlanul növeli a tüzelőanyagfelhasználást is. A motorok minősítése, valamint az így lehetővé váló differenciált bejáratási időtartamok bevezetése tehát közvetve növeli a javítási kapacitást és csökkenti a költségeket. Elsődleges minősítés A javított, felújított motorok elsődleges minősítése a motor hangjának, zörejeinek megfigyelésén kívül legmegbízhatóbban a mechanikai, valamint a tömítetlenségi veszteségek mérésével történik. Az adott motortípusra statisztikai úton meghatározottnál nagyobb mechanikai veszteség arra enged következtetni, hogy a motor egyes alkatrészeinek illesztése, az egymáson elcsúszó felületek minősége nem megfelelő, vagy a motor szerelésekor hibát követtek el. A motor bejáratása során a rossz minőségű javítás következtében megnőtt mechanikai-súrlódási veszteségek csökkennek ugyan, értékük azonban nagyobb a helyesen javítotténál. Ezeket a motorokat tartósan még bejáratott állapotban sem lehet terhelni, berágódásra, besülésre hajlamosak, élettartamuk kisebb. A mechanikai-súrlódási veszteségek mérése, a motor élettartamát döntően meghatározó forgattyús mechanizmus állapotát mutatja. A dugattyúgyűrűk állapota a kartergáz-veszteség, valamint a kompresszió-végnyomásmérés alapján értékelhető. Az adott motortípusra statisztikai úton meghatározott kartergáz-veszteségnél mért nagyobb érték a gyűrűk (részben a dugattyú) nem megfelelő illesztésére, besülésére, törésére, illetve a helytelen bejáratásra enged következtetni. Ugyanez mondható el a kisebb értékű kompresszió-végnyomás esetén is. A mechanikai-súrlódási és a tömítetlenségi veszteségeket a javított motor bejáratásának különböző fázisaiban kell megmérni. A mérések segítségével így a motor mechanikai állapotának alakulása jól követhető. Kellő időben intézkedés tehető a hiba kijavítására, vagy a differenciált bejáratási időtartam végrehajtására. A mechanikai-súrlódási veszteséget célszerű mérni a motor beindítása előtt, az esetleges durva hibák azonnali kiszűrése céljából, az üresjárati bejáratáskor, továbbá a motorfékpadon. A tömítetlenséget - a kartergáz-veszteségeket és a kompresszió végnyomást - pedig az üresjárati bejáratáskor, továbbá fékpadon javasolt megmérni. A bejáratási idő függvényében a bartergáz mennyisége állandóan csökken, a kompresszió-végnyomás értéke pedig nő, mérésük tehát megfelelő támpont a bejáratottság fokának megítélésére és a minősítésére. Minősítés motorindítás nélkül A motor mechanikai rendszere az első beindítás előtt bizonyos fordulatszámon történő átforgatással ellenőrizhető. Átforgatás közben mérhető az egyenletes szögsebességhez szükséges nyomaték, mely egyenesen arányos a motor mechanikai-súrlódási veszteségével, ez a Pn mechanikai középnyomással jellemezhető. E két jellemző közötti kapcsolat a következő módon határozható meg. A motor forgatáshoz szükséges teljesítmény: [LE] (1) 716 ahol: Mf a forgatáshoz szükséges nyomaték [mkp]: n a motor fordulatszáma (f/min). haditechnikai szemle Gépjárműmotorok javítás utáni minősítése