Haditechnikai Szemle 11. (1977)
1977 / 4. szám - Nagy István György: A szovjet kozmonaulika két évtizede
vezető világhatalommá. A rendkívül gyors fejlődést mi sem jellemzi jobban, mint hogy 1957-re az első kozmikus sebességet elérő, 1959-re a másodikat megközelítő eszközt állították pályára, s 1961-ben az ember valóban kilépett a földi légkör rabságából. Széles műszaki bázis Helytelen volna azonban a rakétatechnikát az űrhajózás egyetlen alapjaként tekinteni. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a műszaki tudományok más ágainak kellő fejlettsége nélkül az űrrepülés merő fantasztikum maradt volna. A korszerű rakéták alapelvét és főbb szerkezeti elemeit vizsgálva azt látjuk, hogy ezek nem különböznek a hosszú évszázadokkal ezelőtt használt, kezdetleges rakétákétól. A legtöbb mai rakétát azonban olyan rendszer egészíti ki, amelyet hiába keresnénk akár csak az ötven-hatvan esztendővel ezelőtti rakétákon is, ez az irányítás. Napjainkban a katonai rendeltetésű rakéták zöme egyszersmind irányított lövedék is, az űrhajózási hordozórakéták pedig elképzelhetetlenek irányítás nélkül. De nemcsak ezeket irányítják. Irányítástechnikai rendszerekkel látják el az űrhajókat, az űrállomásokat, általában mindazokat az űreszközöket, amelyeknek pályájuk mentén meghatározott helyzetben kell haladniuk, vagy esetleg manőverezniük kell. Ugyancsak irányító berendezésekre van szükség minden, a Földr visszatérő, vagy pedig egy idegen égitesten épségben leszállítani kívánt űreszközön. Hasonlóképpen aligha valósulhatott volna meg a űrhajózás fejlett információgyűjtő és -továbbító rendszerek, méréstechnikai berendezések, rádió és televíziós felszerelések nélkül. Mindazokban az űrhajózási vállalkozásokban, amelyekben az ember személyesen vesz részt, a kifogástalanul működő információ rendszerek szerepe szó szoros értelemben létfontosságú Az irányító és az információs rendszerek alapvető és fontos elemei az automatikai és a számítástechnika egységek, így pl. a sok rakétából egybeépített, több lépcsős hordozószerkezetek összehangolt működése vagy az űrhajózási manőverek végrehajtása az ilyen berendezések nélkül megoldhatatlan feladat lett volna Felsorolásunk korántsem teljes, de bizonyára érzékelteti, hogy a kiváló szerkezeti anyagokból megépített nagy energiatartalmú hajtóanyaggal üzemelő rakéta önmagában még nem lehetett elegendő az űrhajózás eszközök elindításához. Az a tény, hogy az első szputnyik indításával Szovjetunió nyitotta meg az űrhajózás korszakát, rádöbbentette az Egyesült Államokat, hogy Szovjetunió nemcsak a rakétatechnikában hanem egy sereg más technikai ágban is képes kiváló eredmények felmutatására. Hadd tegyük még hozzá az első szputnyik „sokkhatását” rövidesen fokozta , második, közel 510 kg-os hasznos tömegű szovje műhold, amelyről az amerikai megfigyelések igazol 1. ábra: A Luna-16 holdszonda másodpéldánya 2. ábra: A Krím félszigeti Jevpatorjában lévő rádiótávcsövek