Haditechnika 34. (2000)
2000 / 1. szám - HADITECHNIKA-TÖRTÉNET
Az előző tél is okozott meglepetést: a jég hozott magával egy húsz méter hosszú uszálydarabot. Ez egy DDSG vagy MFTR usztály hátsó vége lehetett, melyet az ercsi hajóállomás főnöke fogott ki. Egy 1947-ben készült jegyzőkönyv szerint a roncs az állomás kőhányására sodródott fel. Ugyanez írás szerint az 1681,5 fkm-nél megtalált tízrészes pontont a paksi Kiss testvérek hajózási vállalkozása emelte ki a Meszhart megbízásából, és részükre a HM ezt kiutalta. A vizekben így is maradtak roncsok, melyeknek tulajdonosát ez idáig nem találták meg, így kiemelésükre hajózási szövetkezetek és vállalkozók - mint a paksi Kiss testvérek - kértek engedélyt. Az engedélyeket bizonyos feltételek mellett adták ki: „Elémterjesztett kérelmére, a Soroksári-Dunában Kiskunlacháza közelében elsüllyedt hajóroncsok kiemelésére szóló 46.615/1947. sz. engedélye érvényességét kiterjesztem az ugyancsak a Soroksári-Dunában, a ráckevei híd közelében elsüllyedt kompszerű (P1 jelzésűről lehetett szó. - A szerző) úszómű kiemelésére is. Felhívom a figyelmét arra, hogy a tulajdonjogra vonatkozóan az úszómű tulajdonosával, illetőleg ismeretlen tulajdonos esetén az elhagyott javak kormánybizottságával kell megállapodni itt...”(7). A Tiszáról származó új ráckevei Árpád híd felépítését akadályozta a víz alatt lévő T-34-es harckocsi, melyet személyzetével együtt vontattak ki a partra. Az utolsó roncsok kiszedését az 1955. évi jeges árvíz idején súlyosan megsérült Tasi zsilip működésképtelensége tette lehetővé. Ekkor a Soroksári- Dunában alig egy méter víz maradt. A lakosság a kiálló roncsokat mind összeszedte, csak a nádasokban, az iszapban rejtőzködők maradtak a helyszínen. Ezért történhetett meg, hogy 1975-ben, víz alatti kábelfektetés munkálatai folyamán előkerültek a német Me-109G típusú repülőgép törzsrészei az üléssel együtt. A roncsot a partra tették, de érdektelenség miatt, mivel a MÉH vállalathoz nem merték leadni, visszakerült a vízbe. A roncs ma már nincs ott, hiába kutatják a háztartásból kikerült lomok víz alá rejtett darabjai között. Ugyanúgy elsodorta a víz, mint a Sződligetnél 1944 nyarán vízbe zuhant másik Me-109-es vadászrepülőgépet. Az anyag összeállításában segítségemre voltak: Szeredi László; Ráckeve Pálvölgyi József, búvár; Budapest Szilágyi Károly; Amphora Búvár Club Jegyzetek 1. Csendőrségi jelentések: MRT-évkönyvek, 1998. 97, 96; Budapest, MRT-kiadás. Veress D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája. Zrínyi Kiadó, Budapest. 2. Punka György közlése: Az időpont adatközlése bizonytalan. 3. Lovas Gyula: Magyar Államvasutak a II. világháborúban, 1997., Bp., MÁV-Dok. 4. Budapesti Vízügyi Igazgatóság jelentése a roncsok kiemeléséről. 1947. XII. hó. Folyammérnöki Hivatal 3848/1947. sz. kimutatása a Duna folyam 1635-1550. kilométer között kiemelt úszóművekről, 1947. nov. 5. Dobos István mérnök közlekedésügyi miniszter felkérése a dunai roncsok 9. ábra: A tervrajz eredeti fejléce 88 HADITECHNIKA 2000/1