Haditechnika 35. (2001)

2001 / 4. szám - E. Sieche: Őfelsége SZENT ISTVÁN nevű hadihajója III. rész

16. ábra. Ezt a becsületplakettet a Magyar Adria Egyesület adományozta, és egy magyar szobrász, Szödy Szilárd pro­fesszor készítette. Méretei: 27 x 63 cm. A felettébb hazafias felirat így hangzik: „Amilyen szerencsével indította Szent Ist­ván hazánk hajóját a történelem tengerére, az a szerencse kísérje Őfelsége hajójának minden útját. A Magyar Adria Egyesület,l lett olyan összehangolt terv, amelynek célja az volt, hogy Olaszországot térdre kényszerítsék. Míg a hadsereg északról támadott volna, a haditengerészet dél felől indí­tott volna támadást. De a végső kivitelezés összeomlott. A hadsereg 15-én kezdte meg a támadást, de nem tudta elérni célját, a már tárgyalt problémák miatt. A haditenge­részet viszont úgy tűnik, nem volt eléggé rugalmas, hogy módosítsa az időzítést. Horthy flottaparancsnok mégis­csak 10-én kezdte meg a nagy tengeri támadást. Vagy le­hetséges, hogy mindkét szolgálat függetlenül és teljesen koordinálatlanul cselekedett? Az osztrák haditengerészet történészei és még szem­tanúk is, mindig két okot soroltak fel, amiért Horthy a tá­madást javasolta: 1. az otrantói zárnál elszenvedett osztrák-magyar és német tengeralattjáró-veszteségeket erős támadással kellett ellensúlyozni; és 2. a nagyhajókon uralkodó hadimorál javítása érdeké­ben, Horthy - akit 1918. február 27-én neveztek ki flotta­parancsnokká - a flotta teljes körű bevetését javasolta. Erich Heyssler sorhajókapitány, aki akkor a cirkáló flot­ta, valamint a III. hajóhadosztály parancsnoka volt, me­moárjában így írja le akkori érzéseit és elképzeléseit: „Természetesen türelmetlenül vártam, hogy (tengeri) erőimmel valami hasznosat vihessek végbe. Az otrantói zár nem jelentett akkor túlzott nehézséget(!) a tenger­alattjárók számára, ennek ellenére értékes célpont volt. Nyugati végében feküdt Otranto kis kikötője, amelyet fel­tehetően 15 cm-es olasz ütegek védtek és minden való­színűség szerint aknák is. Otranto közelében voltak - a tengerről történő ágyúzás számára szabadon - a brit repülőtér hangárai, amelynek repülőgépei annyi kellemet­lenséget okoztak nekünk. Ezért igen merész tervet dol­goztam ki. Az aknaszedőket előre küldve, zászlóshajómmal (a dreadnought előtti típusú Erzherzog Kar­lal) behatoltam volna a kikötőbe, és megsemmisítettem volna a zárt alko­tó hajókat (mármint az otrantói zár ott lévő hajóit). Eközben a két másik hajó (a II. divíziót alkotó testvérhajók, az Erz­herzog Friedrich és az Erzherzog Ferdinand Max) a repü­lőteret és más célokat ágyúzták volna. Tizenkét 24 cm-es és harminchat 19 cm-es ágyúnk óriási tűzerejével, úgy gondoltam, le tudjuk küzdeni az ellenséges parti ütegeket. Ez alatt a cirkálók és a rombolók a zárat alkotó hajókat lőt­ték volna. A csatahajó-divízió háttérvédelemként műkö­dött volna, a Brindisinél jelen lévő olasz és brit cirkálók el­len. Ez szép terv volt, még akkor is, ha egy csatahajó, ak­na vagy torpedó által történő elvesztésével számolt. Véle­ményem ennek ellenére az volt, hogy legfőbb ideje bevet­ni a flottát, és kockáztatni valamit. Ez a nagy hadihajók le­génységének moráljára is jótékony hatással lett volna. Nagy csalódásomra, Horthy nem fogadta el a tervemet. Azt írta nekem, hogy saját terve van egy nagyszabású flottaakcióra. Természetes volt, hogy az újonnan kineve­zett flottaparancsnok valóra akarta váltani a flotta na­gyobb aktivitására irányuló reményeit. Ez megfelelt tem­peramentumának és annak a támadó szellemnek, amit mindig is felmutatott.” [19] A különböző Horthy-memoárok és életrajzok nem nyúj­tanak tiszta képet a terv születéséről. Angol nyelvű em­lékirataiban Horthy ezt írja: „Számomra úgy tűnt, hogy a legjobb módszer a hadi­­tengerészet fegyelmének helyreállítására az, ha a hajók akcióba kezdenek. Ezt a nézetet a német haditengeré­szetben szolgáló kollégáim is osztották. * Azokat az em­bereket, akik még életükben nem hallottak éleslövéseket, fel kell rázni letargiájukból. Ezért elhatároztam, hogy kivezetem a flottát, és még egyszer megpróbálom az otrantói zárat széttörni. Az egész flottának részt kellett venni az akcióban, mert meglehetősen biztosra lehetett venni, hogy az 1917. má­jus 15-i esemény után az ellenség legalábbis cirkálókat vet be a visszatérő hadihajóink elfogására. Reméltem, hogy flottánk képes lesz bekeríteni és legyőzni őket." 2001/4 HADITECHNIKA 7

Next