Haditechnika 35. (2001)
2001 / 4. szám - E. Sieche: Őfelsége SZENT ISTVÁN nevű hadihajója III. rész
16. ábra. Ezt a becsületplakettet a Magyar Adria Egyesület adományozta, és egy magyar szobrász, Szödy Szilárd professzor készítette. Méretei: 27 x 63 cm. A felettébb hazafias felirat így hangzik: „Amilyen szerencsével indította Szent István hazánk hajóját a történelem tengerére, az a szerencse kísérje Őfelsége hajójának minden útját. A Magyar Adria Egyesület,l lett olyan összehangolt terv, amelynek célja az volt, hogy Olaszországot térdre kényszerítsék. Míg a hadsereg északról támadott volna, a haditengerészet dél felől indított volna támadást. De a végső kivitelezés összeomlott. A hadsereg 15-én kezdte meg a támadást, de nem tudta elérni célját, a már tárgyalt problémák miatt. A haditengerészet viszont úgy tűnik, nem volt eléggé rugalmas, hogy módosítsa az időzítést. Horthy flottaparancsnok mégiscsak 10-én kezdte meg a nagy tengeri támadást. Vagy lehetséges, hogy mindkét szolgálat függetlenül és teljesen koordinálatlanul cselekedett? Az osztrák haditengerészet történészei és még szemtanúk is, mindig két okot soroltak fel, amiért Horthy a támadást javasolta: 1. az otrantói zárnál elszenvedett osztrák-magyar és német tengeralattjáró-veszteségeket erős támadással kellett ellensúlyozni; és 2. a nagyhajókon uralkodó hadimorál javítása érdekében, Horthy - akit 1918. február 27-én neveztek ki flottaparancsnokká - a flotta teljes körű bevetését javasolta. Erich Heyssler sorhajókapitány, aki akkor a cirkáló flotta, valamint a III. hajóhadosztály parancsnoka volt, memoárjában így írja le akkori érzéseit és elképzeléseit: „Természetesen türelmetlenül vártam, hogy (tengeri) erőimmel valami hasznosat vihessek végbe. Az otrantói zár nem jelentett akkor túlzott nehézséget(!) a tengeralattjárók számára, ennek ellenére értékes célpont volt. Nyugati végében feküdt Otranto kis kikötője, amelyet feltehetően 15 cm-es olasz ütegek védtek és minden valószínűség szerint aknák is. Otranto közelében voltak - a tengerről történő ágyúzás számára szabadon - a brit repülőtér hangárai, amelynek repülőgépei annyi kellemetlenséget okoztak nekünk. Ezért igen merész tervet dolgoztam ki. Az aknaszedőket előre küldve, zászlóshajómmal (a dreadnought előtti típusú Erzherzog Karlal) behatoltam volna a kikötőbe, és megsemmisítettem volna a zárt alkotó hajókat (mármint az otrantói zár ott lévő hajóit). Eközben a két másik hajó (a II. divíziót alkotó testvérhajók, az Erzherzog Friedrich és az Erzherzog Ferdinand Max) a repülőteret és más célokat ágyúzták volna. Tizenkét 24 cm-es és harminchat 19 cm-es ágyúnk óriási tűzerejével, úgy gondoltam, le tudjuk küzdeni az ellenséges parti ütegeket. Ez alatt a cirkálók és a rombolók a zárat alkotó hajókat lőtték volna. A csatahajó-divízió háttérvédelemként működött volna, a Brindisinél jelen lévő olasz és brit cirkálók ellen. Ez szép terv volt, még akkor is, ha egy csatahajó, akna vagy torpedó által történő elvesztésével számolt. Véleményem ennek ellenére az volt, hogy legfőbb ideje bevetni a flottát, és kockáztatni valamit. Ez a nagy hadihajók legénységének moráljára is jótékony hatással lett volna. Nagy csalódásomra, Horthy nem fogadta el a tervemet. Azt írta nekem, hogy saját terve van egy nagyszabású flottaakcióra. Természetes volt, hogy az újonnan kinevezett flottaparancsnok valóra akarta váltani a flotta nagyobb aktivitására irányuló reményeit. Ez megfelelt temperamentumának és annak a támadó szellemnek, amit mindig is felmutatott.” [19] A különböző Horthy-memoárok és életrajzok nem nyújtanak tiszta képet a terv születéséről. Angol nyelvű emlékirataiban Horthy ezt írja: „Számomra úgy tűnt, hogy a legjobb módszer a haditengerészet fegyelmének helyreállítására az, ha a hajók akcióba kezdenek. Ezt a nézetet a német haditengerészetben szolgáló kollégáim is osztották. * Azokat az embereket, akik még életükben nem hallottak éleslövéseket, fel kell rázni letargiájukból. Ezért elhatároztam, hogy kivezetem a flottát, és még egyszer megpróbálom az otrantói zárat széttörni. Az egész flottának részt kellett venni az akcióban, mert meglehetősen biztosra lehetett venni, hogy az 1917. május 15-i esemény után az ellenség legalábbis cirkálókat vet be a visszatérő hadihajóink elfogására. Reméltem, hogy flottánk képes lesz bekeríteni és legyőzni őket." 2001/4 HADITECHNIKA 7