Haditechnika 40. (2006)
2006 / 5. szám - Bäumler Ede: A népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása Csernobilban
A népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása Csernobilban Bäumler Ede 1986. április 26-án, a pravoszláv húsvét szombatján 1 óra 23 perckor következett be a csernobili atomerőművi baleset: a 4. blokk reaktora megfutott, gőz- és gázrobbanások repítették levegőbe az épületet. A tíz napig tartó grafittűz során 10 radioaktív por és 5 t fűtőanyag került a légkörbe, ez mintegy 100 millió Curie aktivitás, ami 300-szorosa a hirosimai atombomba robbanását követő kihullásnak. A helyszínen 20001 radioaktív hulladék keletkezett. A túlélésért folyó harc a szovjet polgári védelem és a hadsereg kezében volt. A zóna parancsnoka azt mondta ottjártunkkor, hogy „higygyék el, egy ekkora katasztrófát a Szovjetunión kívül talán csak az Egyesült Államok élt volna túl”. Én elhiszem... Hogyan jutottunk ki Csernobilba? A Gamma Művek, a BME Fizikai Kémia Tanszék és az MH Haditechnikai Intézet közös fejlesztésében készült IH-90 típusú sugárszennyezettség-mérő műszer nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki 1988-ban. Az amerikai hadsereg beszállítója, a Victoreen cég például elküldte két európai igazgatóját a Gammába gratulálni „a szakma nagy méréstechnikai problémáinak megoldásához”. A műszer híre eljutott a szovjet polgári védelemhez is, kérésükre 1990 elején bemutattuk és élesben teszteltük azt Csernobilban. A zónába előttünk külföldi szakember nem kapott belépési engedélyt, ami érthető, mert addig az időpontig a baleset következményeinek felszámolása volt az elsődleges feladat. Ekkorra a likvidátorok és a szarkofág építői elhagyták a zónát, és a zónaparancsnokság vette át a terepet. A fő közlekedési utakon biztosítani tudták a sugárveszélyes tevékenységre megengedett maximális háttérsugárzás értékének tartását. A reaktor megmaradt három blokkja üzemelt, személyzetét teljes egészében lecserélték fiatalokra. A reaktortól 50 kimre felépítették Szlabuticsot, egy 50 ezer fős várost Pripjaty pótlására, innen jártak be a dolgozók vasúton. Mint mesélték, félúton két szerelvény egymás mellé áll, jövet-menet meztelenül átszállnak, ruhát váltanak, így sem haza, sem a reaktorba nem hordják be a radioaktív port. Evakuálás és likvidálás Rizskov miniszterelnököt délután 6 órakor értesítették a balesetről, aki másnap délelőtt kormánybizottságot hozott létre, a szerencsétlenség kivizsgálására és a károk csökkentésre. A bizottság elnöke maga a miniszterelnök, szakmai elnöke Valerij Legaszov lett, aki azonnal a helyszínre repült. Begyakorolt forgatókönyv szerint aktivizálták a polgári védelem szervezetét, amelynek a feladata akkoriban a népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása volt egy háborús csapás vagy ipari katasztrófa esetén. Egyidejűleg a hadsereg adott körzeten belül állomásozó vegyivédelmi alakulatait is Csernobilba irányították. Moszkva ötsoros körkörös légvédelme parancsot kapott, hogy esőcsináló rakétákkal lője a szennyezett felhőket [1]. Mindez teljes hírzárlat mellett történt. Hétfőn azonban értesült a világ a balesetről. A Csernobiltől 1600 km-re lévő svéd FOSMARK atomerőmű beléptető rendszere beriasztott két, reggel munkába érkező dolgozójának szennyezett ruhájára. A meteorológusok javaslatára módosították egy mezőgazdasági műhold pályáját, amely lefényképezte az izzó blokkot és a 10 km magasságig érő füstöt [2]. A polgári védelem néhány órán belül ellenőrző pontokat, mentesítő állomásokat alakított ki. Érkeztek a katasztrófaelhárítás specialistái, közöttük egy csapat az Urálon túlról, ahol korábban már volt egy reaktorbaleset. Megérkezett Moszkvából a sugársérültek kezelésére szolgáló kórházrészleg. Előteremtették a szükséges járműparkot a lakosság kitelepítéséhez, biztosították a katasztrófaelhárító egységek tiszta élelmiszerrel, ivóvízzel való ellátását. Másnap megkezdték a lakosság evakuálását. Elsőként a reaktortól 3 km-re fekvő Pripjaty városának 48 ezer lakosát telepítették ki, négy óra leforgása alatt. Valójában kevesebbet, mert aki tudott, saját gépkocsijával korábban elmenekült. Vasúton nem lehetett menekülni, mert a város és az erőmű között elhelyezkedő pályaudvart beborították a romok. Mindenki egy szatyor holmit vihetett magával, és hónapok múlva visszatérhetett még egy táskányiért. A következő napokban a 10 km-es zónát, majd a 30 km-es övezet további 83 falujának lakosságát telepítették ki. A kitelepítettek száma összesen 116 ezer fő volt. Jelentős területek szennyeződtek el a zónán kívül is. Később onnan is kitelepítettek mintegy 200 ezer embert. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kritikus időszakban nem az uralkodó széljárásnak megfelelő északi szél fújt, mert ebben az esetben Kijev lakosságát is ki kellett volna telepíteni. A kihullás zöme Csernobiltől északkeletre volt mocsaras, ritkán lakott belorusz és orosz területen, így is 6,9 millió ember lakóhelye szennyeződött el valamilyen mértékben. A katonai alakulatok a helyszínre érkezve egy helikopterleszállóhelyet alakítottak ki, és megkezdték a légi sugárfelderítést, ehhez csatlakoztak a járműfedélzeti felderítést végző páncélozott járművek. A radioaktív anyagok további kikerülésének meggátlására és a tüzek fellobbanásának 6 HADITECHNIKA 2006/5