Haditechnika 40. (2006)

2006 / 5. szám - Bäumler Ede: A népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása Csernobilban

A népesség és a gazdaság túlélésének biztosítása Csernobilban Bäumler Ede 1986. április 26-án, a pravoszláv húsvét szombatján 1 óra 23 perckor következett be a csernobili atomerőművi baleset: a 4. blokk reaktora megfutott, gőz- és gázrobbanások repí­tették levegőbe az épületet. A tíz napig tartó grafittűz során 10­­ radioaktív por és 5 t fűtőanyag került a légkörbe, ez mintegy 100 millió Curie aktivitás, ami 300-szorosa a hirosi­­mai atombomba robbanását követő kihullásnak. A helyszí­nen 20001 radioaktív hulladék keletkezett. A túlélésért folyó harc a szovjet polgári védelem és a hadsereg kezében volt. A zóna parancsnoka azt mondta ottjártunkkor, hogy „higy­­gyék el, egy ekkora katasztrófát a Szovjetunión kívül talán csak az Egyesült Államok élt volna túl”. Én elhiszem... Hogyan jutottunk ki Csernobilba? A Gamma Művek, a BME Fizikai Kémia Tanszék és az MH Haditechnikai Intézet közös fejlesztésében készült IH-90 tí­pusú sugárszennyezettség-mérő műszer nagy nemzetközi érdeklődést váltott ki 1988-ban. Az amerikai hadsereg be­szállítója, a Victoreen cég például elküldte két európai igaz­gatóját a Gammába gratulálni „a szakma nagy méréstech­nikai problémáinak megoldásához”. A műszer híre eljutott a szovjet polgári védelemhez is, kérésükre 1990 elején be­mutattuk és élesben teszteltük azt Csernobilban. A zónába előttünk külföldi szakember nem kapott belépési engedélyt, ami érthető, mert addig az időpontig a baleset következmé­nyeinek felszámolása volt az elsődleges feladat. Ekkorra a likvidátorok és a szarkofág építői elhagyták a zónát, és a zónaparancsnokság vette át a terepet. A fő közlekedési utakon biztosítani tudták a sugárveszélyes tevékenységre megengedett maximális háttérsugárzás értékének tartását. A reaktor megmaradt három blokkja üzemelt, személyzetét teljes egészében lecserélték fiatalokra. A reaktortól 50 kim­re felépítették Szlabuticsot, egy 50 ezer fős várost Pripjaty pótlására, innen jártak be a dolgozók vasúton. Mint mesél­ték, félúton két szerelvény egymás mellé áll, jövet-menet meztelenül átszállnak, ruhát váltanak, így sem haza, sem a reaktorba nem hordják be a radioaktív port. Evakuálás és likvidálás Rizskov miniszterelnököt délután 6 órakor értesítették a balesetről, aki másnap délelőtt kormánybizottságot ho­zott létre, a szerencsétlenség kivizsgálására és a károk csökkentésre. A bizottság elnöke maga a miniszterelnök, szakmai elnöke Valerij Legaszov lett, aki azonnal a hely­színre repült. Begyakorolt forgatókönyv szerint aktivizál­ták a polgári védelem szervezetét, amelynek a feladata akkoriban a népesség és a gazdaság túlélésének bizto­sítása volt egy háborús csapás vagy ipari katasztrófa esetén. Egyidejűleg a hadsereg adott körzeten belül állo­másozó vegyivédelmi alakulatait is Csernobilba irányítot­ták. Moszkva ötsoros körkörös légvédelme parancsot ka­pott, hogy esőcsináló rakétákkal lője a szennyezett felhő­ket [1]. Mindez teljes hírzárlat mellett történt. Hétfőn azonban értesült a világ a balesetről. A Csernobiltől 1600 km-re lévő svéd FOSMARK atomerőmű beléptető rend­szere beriasztott két, reggel munkába érkező dolgozójá­nak szennyezett ruhájára. A meteorológusok javaslatára módosították egy mezőgazdasági műhold pályáját, amely lefényképezte az izzó blokkot és a 10 km magas­ságig érő füstöt [2]. A polgári védelem néhány órán belül ellenőrző pontokat, mentesítő állomásokat alakított ki. Érkeztek a katasztrófaelhárítás specialistái, közöttük egy csapat az Urálon túlról, ahol korábban már volt egy reaktorbaleset. Megérkezett Moszkvából a sugársérültek kezelésére szol­gáló kórházrészleg. Előteremtették a szükséges járműpar­kot a lakosság kitelepítéséhez, biztosították a katasztrófael­hárító egységek tiszta élelmiszerrel, ivóvízzel való ellátását. Másnap megkezdték a lakosság evakuálását. Elsőként a reaktortól 3 km-re fekvő Pripjaty városának 48 ezer lakosát telepítették ki, négy óra leforgása alatt. Valójában keveseb­bet, mert aki tudott, saját gépkocsijával korábban elmene­kült. Vasúton nem lehetett menekülni, mert a város és az erőmű között elhelyezkedő pályaudvart beborították a ro­mok. Mindenki egy szatyor holmit vihetett magával, és hó­napok múlva visszatérhetett még egy táskányiért. A követ­kező napokban a 10 km-es zónát, majd a 30 km-es övezet további 83 falujának lakosságát telepítették ki. A kitelepítet­tek száma összesen 116 ezer fő volt. Jelentős területek szennyeződtek el a zónán kívül is. Később onnan is kitele­pítettek mintegy 200 ezer embert. Szerencse a szerencsét­lenségben, hogy a kritikus időszakban nem az uralkodó széljárásnak megfelelő északi szél fújt, mert ebben az eset­ben Kijev lakosságát is ki kellett volna telepíteni. A kihullás zöme Csernobiltől északkeletre volt mocsaras, ritkán lakott belorusz és orosz területen, így is 6,9 millió ember lakóhe­lye szennyeződött el valamilyen mértékben. A katonai alakulatok a helyszínre érkezve egy helikopter­leszállóhelyet alakítottak ki, és megkezdték a légi sugárfel­derítést, ehhez csatlakoztak a járműfedélzeti felderítést végző páncélozott járművek. A radioaktív anyagok további kikerülésének meggátlására és a tüzek fellobbanásának 6 HADITECHNIKA 2006/5

Next