Haditechnika 42. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hadfi Örs Tamás: Partraszállás az SS RIVER CLYDE-ról II. rész
Tanulmányok ból álló „pontonhíd” összerakása, illetve egyben tartása, melynek folyosót kellett volna alkotnia. Ráadásul az uszályok sora még a gőzhajók beállításával sem érte el a partot, a távolságot rosszul számolták ki. Pedig csak ez az egyetlen út volt járható, mert a víz túl mély volt a katonáknak. Sokan, akik vízbe ugrottak, megfulladtak felszerelésük súlyától. A gyilkos tűzben emberfeletti teljesítmény kellett az uszályok pozícióba juttatásához. A RIVER CLYDE parancsnoka, Edward Unwin személyesen vezette embereit, hogy kézi erővel, szállítócsónakok beállításával teremtsék meg az utat a csapatok számára. Sokan hihetetlen bátorságról és bajtársiasságról tettek tanúbizonyságot. A „pontonhíd” összeállításáért és egyben tartásáért, valamint a sebesültek mentéséért hatan kapták meg, köztük Unwin kapitány, a legmagasabb brit katonai kitüntetést, a Viktória-keresztet (volt, aki posztumusz). Közben több századot is rohamra vezényeltek, hiszen a támadás nem állhatott le. Először a Királyi Münsteri Lövészezred katonái indultak meg a kitörési pontokon keresztül, de a védők tűzvihara, akár csak a dubliniakat, őket is lekaszálta. A támadás azonban folytatódott. A rohamcsapatok borzasztó veszteségeket szenvedtek, a tisztek is igen nagy számban estek el. Akkora volt a veszteség, hogy később a münsteriek és a dubliniak alakulatait össze kellett vonni. Az 1100 dublini közül csak 11 tudta a gallipoli hadjáratot sértetlenül túlélni.9 A rossz kommunikáció miatt a támadást senki sem állította le, a parttól távolabbi hajókon lévő harcálláspontokon nem is tudták pontosan, mi történik a „V” parton.10 Ezúttal is bebizonyosodott az, ami még oly sokszor fog ezt követően a hadtörténetben, hogy a tüzérségi tűz, legyen az bármilyen erős is, nem képes az összes védőt eliminálni. Ez történt Sedd-el-Bahr-nál a „V” szektorban is. A partot eleve nem védte néhány szakasznál (!) nagyobb erő, mely a hajóágyúk tüzében meg is fogyatkozott. Mégis, a tüzérségi előkészítés vége és a landolás között eltelt idő a török védők számára felkészülési időt biztosított. Bár az állásaikba visszatérő török katonák nem lehettek sokan, s nehézfegyvereik sem maradtak, de a néhány (a legtöbb forrás szerint 4 darab) géppuska is elég volt, hogy a támadókat szinte leborotválják. Az első világháború katonai újdonsága, a „pergőtűz”, itt is a védelemnek kedvezett a támadással szemben. A törökök dolgát nagyban megkönnyítette, hogy a tüzet egyetlen pontra koncentrálhat- 9. ábra. A RIVER CLYDE mint a mesterségesen kialakított kikötőrendszer része. A hajót már kiépített móló köti össze a parttal 10. ábra. A RIVER CLYDE az elfoglalt Sedd-el-Bahr erődjéből nézve. A védőknek kitűnő rálátásuk volt a célpontra 11. ábra. A MARUJA Y AURORA (ex RIVER CLYDE) spanyol lobogó alatt az 1930-as években 12. ábra. A „V” part egykori hőse az 1960-as években, nem sokkal lebontása előtt 16 * HADITECHNIKA 2008/4