Haditechnika 42. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hadfi Örs Tamás: Partraszállás az SS RIVER CLYDE-ról I.
tovább” problémájára mind az angol, mind a francia vezetésben egymástól függetlenül felvetődött az a koncepció, hogy egy újabb front nyitásával (a nyugati és a keleti mellett) gyengítsék tovább az ellenség, a központi hatalmak erejét. A franciák egy Szalonikinél partra tett hadsereget láttak volna szívesen, mely a szerb erőkkel egyesülve nyomulhatott volna Ausztria-Magyarország felé. A brit vezetés figyelme azonban mindinkább Törökországra vetült, főképp miután az 1914. október legvégén, a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, mellyel jelentős brit érdekeltségeket fenyegetett a Közel-Keleten, elsősorban a Szuezicsatornát. Éppen ezért Egyiptom védelmében, az ottomán erők lekötésére kívántak valamilyen Törökország elleni akciót indítani, vagyis a AZ ELSŐ TÁMADÁSOK 1915 elejére tehát egy olyan terv körvonalazódott Londonban és Párizsban, mely a háború lerövidítését, gyors eldöntését ígérte. Mindazonáltal komoly ellenzői is voltak. Mindkét vezérkarban, de főleg a franciában sokan hallani sem akartak arról, hogy a fő hadszíntérnek tekintett nyugati front rovására máshol koncentráljanak erőt, s a „centrum” helyett a „szárnyakon” próbálkozzanak nagy offenzíva indításával. Már csak azért sem, mert a gal-támadás ebből a szempontból elterelő műveletnek tekinthető. A felmerült lehetséges célpontokkal szemben Winston Churchill, aki ekkor az admiralitás első lordja (haditengerészeti miniszter) volt, a Gallipoli-félsziget megtámadására tett javaslatot. Bár további opciók is felbukkantak, mint például egy közvetlenül Németország ellen irányuló hadművelet (schleswigholsteini partraszállás), több tényező is Churchill javaslatát erősítette. Elsősorban a siker várható pozitív hozadéka: a tengerszorosok elfoglalásával az antant fontos stratégiai útvonalra tehetné rá a kezét, létrejöhetne a közvetlen kapcsolat Oroszország és nyugati szövetségesei között (annak minden pozitív katonai vonatkozásával), illetve elszigetelnék Törökországot, sőt, a londoni stratégák a háborúból történő „kiütését” sem tartották elképzelhetetlennek. Ezzel Németország és Ausztria- Magyarország szoros gyűrűbe fogható, s - vélték - már gyorsan öszszeroppantható. A tervhez „külső” támogatást jelentett, hogy akárcsak a második világháború éveiben, Oroszország most is sürgette nyugati szövetségeseit egy „második front” megnyitására.3 4. ábra: Az ugrás, mely Viktória-keresztet törődve a pergőtűzzel, kötéllel a kezében csónakokat ismét egymáshoz rögzítse ért. A sebesült Drewry tengerészkadét mit sem vízbe ugrik, hogy az elszakadt uszályokat és 22 HADITECHNIKA 2008/3