Haditechnika 45. (2011)

2011 / 4. szám - FÓKUSZBAN - Sárhidai Gyula: 70 éves a 38/42.M Botond terepjáró rajkocsi

Hazai tükör­ ségek szállítására. Egyik üzem sem volt képes még 1000 teherautó gyártására sem, ezért össze kellett fogni az or­szág szinte egész járműgyártó kapacitását. A gyárak 1938-40 között leszállították az első szériát, ezek jobbkor­mányos kocsik voltak, mert az akkori közlekedési rend ezt kívánta. 1941-ben még 41 db Botond A alváz készült soron kívül Győrben, erre valószínűleg rádiós és híradó karosszé­ria került, ezzel a darabszám 1443-ra emelkedett. A motorokat az MWG és a Láng Rt. gyártotta, WM Rt. főleg forgácsolt alkatrészeket és sebességváltókat szállí­tott. Az első bevetés a Jugoszlávia elleni 1941. áprilisi had­műveletekben történt, majd a gyorshadtest alakulataival 1941. július és november között a Szovjetunióban. Ezek során igen jól beváltak: az őszi sávban, ahol minden jármű leállt, csak a ló ment el, és a Botond. A magyar és német alakulatok véleménye egyaránt igen jó volt róla, a fronton hamar kiderült, hogy a páncéltörő lövegek vontatására is be kell állítani, valamint szükséges lenne a légvédelmi löve­­gekhez, gépágyúkhoz, rádiós és parancsnoki járműnek, tartálykocsinak és még sok egyébnek is. A gyenge benzinnel (motalko) üzemelő motor viszonylag gazdaságos volt, 30 I/100 km fogyasztást ért el. A gazda­ságos sebesség IV. fokozatban 50 km/h volt, a max. se­besség IV. fokozatban 60 km/h értéket jelentett. A 38/42.M Botond - terepjáró tehergépkocsi A csapat jó véleménye és a nemesacél anyagok hiánya miatt az MWG tervezőirodája 1941-ben áttervezte a Bo­tond A gépkocsit 38/42.M Botond A kivitelre. Ezt a HM nyomban megrendelte, még 1942 tavaszán 1400 db-os II. szériát igényelt, majd 1943 elején III. szériában 657 db-ra adott fel rendelést. Még 1943-ban 41 db speciális alvázra is adtak ki megrendelést, ezzel a Botond­­ iránti igény 2098 db-ra emelkedett. A fő változás egy 5 LE-vel erősebb, javított motor és bal­kormányos kialakítás volt, ezen kívül pár kisebb módosí­tást végeztek el az addigi tapasztalatok alapján. A szerke­zeti elemekből kihagyták az erősen ötvözött acélokat és a színesfémeket. Ugyanaz a hat gyár végezte a gyártást, mint az előzőekben, de a karosszéria-készítésbe bevonták a Mátyásföldi Uhry céget is. A gyártás 1943 elején megin­dult, de nem tudott kellő ütemben folyni, mivel az MWG, a Ganz Rt., a MÁVAG és WM Rt. a harckocsi program kivite­lezője is volt, és nem jutott elegendő kapacitás az autóosz­tályra. A gyártás 1944. április 13-ig zavartalan volt, akkor a Győrt ért amerikai bombatámadás súlyosan megrongálta az MWG autóosztályának műhelyeit, a karosszériaüzemet és a megmunkáló egységeket is. A találatok kb. 50-60 félig kész Botondot tettek tönkre, a gyártás folyamatossága megszakadt. Mivel Győrt július 2-án és augusztus 9-én is komoly bombázás érte, az autógyártást helyreállítani ott nem sikerült, a géppark egy részét budapesti csarnokok­ban, illetve Mosonmagyaróvárott állították fel, és alkatré­szeket gyártottak a MÁVAG-ban folyó összeszereléshez. Itt a termelés folyamatos volt, és 1944. június 30-ig összesen 882 db Botond - kocsit adtak át, viszont a HTI anyag és a gyár feljegyzései szerint a II. széria 1400 db kocsiját 1944- ben nem tudták teljesen legyártani. Ezt a háborúvégi ok­mányok hiánya miatt pontosan dokumentálni nem lehet, a gyári megmaradt iratanyagot pedig a történészek közül senki nem vizsgálta, így az bizonyos, hogy az A típusból 1402 + 41 db, a A típusból legalább 1105 db + 60 sérült darab elkészült, de lehetséges pár db-al több is. A járműveket a háború végéig alkalmazták, megmaradt példányait kijavították, és 1949-ig rendszerben maradt az akkori Magyar Honvédség keretében. Ezek száma talán száz darab lehetett. 1948-ban egy típuspróbán szándéko­san olyan körülményeket teremtettek, hogy a Rába Afi és Botond ne feleljen meg, s ne legyen vetélytársa a Steyer li­­cenc Csepel­ 350 tehergépkocsi gyártásának. Már 1943-ban tervezték az erősebb Botond C változat előállítását. Ennek első lépése egy új 6 hengeres motor volt, amelyet 100 LE-re terveztek. Ennek első példánya 1944. IV. 13-án a fékpadon volt, amikor a bombázásban megsemmisült. A HM akkor megelégedett a javított motor alkalmazásával, amely 70-72 LE-t adott le. Ez maradt a Botond­­ motorja, amelyet a bombázás után már egyedül a Láng Rt. gyártott. Ez a változat megfelelt, 1943-ban 500 db készült belőle. A termelés 1944-ben is elérte ezt a szin­tet, mert az összes Botond mellett még 350 db Maros te­hergépkocsiba is ez került. Az MWG 1946-ban felújította a fejlesztést, és 1948 ele­jén a 2. példány 6 hengeres motor elkészült. Ezzel 1948. IX. 17-én a fékpadon 110 LE/2400 ford/min teljesítményt mér­tek, amely sokkal jobb volt, mint az erőszakolt 90 LE-s Csepel motoré. A jóval korszerűbb új Botond és az erő­sebb Maros lehetősége megvolt a bizonyításra. Ekkor azonban minisztériumi parancsra minden fejlesztést leállí­tottak. 3. ábra. A gépkocsi futómű felfüggesztésének hátulnézeti rajza 4-5. ábra. Az első ízben restaurált gépkocsi Győrben még 2001-ben 2011/4 HADITECHNIKA r 43

Next